PID-elés ugyan nem lesz ebben az írásban, de sok minden más igen. Két, egyforma Isomac Giada gép került hozzám, ebből az egyiket saját számízem szerint „kicsit” újragondoltam és átépítettem.
Nézzük szép sorban.
Isomac Giada
Az Isomac Giada egy kisméretű, teljesen Inox kivitelű háztartási presszógép. Made in Italy, nem egy kínai masina. A kapcsolókkal és a gőzgomb formájával kifejezetten csinosnak mondanám.
Abszolút standard alkatrészekből épül fel, gyakorlatilag minden kapható hozzá, könnyű javítani és jól is szerelhető, semmi nincs eldugva. Az eredeti belső:
Nos, nincs túlkomplikálva, mint láthatjuk, eléggé egyszerű a felépítése. Pumpa, OPV, bojler, nyomásmérő, gőzkar. Ami tényleg jó benne, hogy rézbojleres.
Ettől függetlenül több minden nem tetszett az eredeti koncepcióban. Szerintem a gyártási költség jelentős növelése nélkül ebből a gépből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Gyakorlatilag én pont azokat a módosításokat végeztem el rajta, amiket eleve logikusnak tartottam volna. (De ma már nem idegesítem magam azon, hogy ezt meg azt hogy a túróba gondolta így a gyártó… sokszor előfordul.) Az átalakítás gondolata a felső szűrővel kezdődött. Ez az Isomac Giada felső szűrője:
Magyarázza már el nekem valaki, hogy gondolta a gyártó, hogy egy ekkora csavarfej lóg ki a szűrőből? Minek is a gondos tamperelés, ha utána, mikor felteszem a kart a helyére, összetúrom ezzel a csavarral a felszínét? Ez a csavar vagy fél cm-t belelóg a kávépogácsába. Merre akar majd menni a víz a karból szerintetek és mit fog ez tenni a kioldódással? A kérdés megválaszolását az olvasóra bízom. Emlékszem, a danetti.hu-ban Tibi megjegyzésére erről: „ekkora szart!”… Tökéletesen igaza van.
Az átalakítás
A megoldást egy La Spaziale felsőszűrő felszerelése hozta. Ehhez esztergályost kellett keresnem Pécsen, aki megfúrta a réz csavart és menetet vágott bele, hogy egy rozsdamentes csavarral felfogathassam a szűrőt a fejre. Egy tizedmm-t esztergáltatni kellett a bojlerből is, hogy a szűrőkosár pereme tökéletesen passzoljon. Most az egész nagyon patentül összeillik, ezerszer jobb megoldás, mint a gyári. A végeredmény mindenért (utánajárás, próbák, izgalom a siker miatt) kárpótol. Az alábbiakban látható egy fotósorozat erről:

Az eredetei felső szűrőt tartó csavar felszerelve, megfúrva, bele menet vágva. Ez fogja tartani az új zuhanyfejet.

Az új zuhany. Nagyon patent, szebb és elegánsabb megoldás az eredeti koncepciónál. La Spaziale felső szűrővel.
Ha már szét volt szedve a bojler, nyilván a tömítéseket cseréltem, de volt itt még valami, ami nekem nem tetszett. A termosztátok ennél a gépnél laposfejűek, nem menetesek, amiket kis fém lemezkék tartanak a helyükön:
Ezt én azért nem szeretem, mert kisebb a számomra is hozzáférhető választék. Az előzetes csapolások során jobbnak tartottam több értéket is kipróbálni. Végül a menetes 98 fokos hozta meg a legjobb eredményt, de ilyen termosztátot alapból nem tudtam a gépbe tenni. Ehhez felhasználtam azoknak a leszorító lapocskáknak a furatait, amik a laposfejű termosztátokat szorították le. Ezeket igazítottam hozzá szintén esztergályos segítségével. (Nagyobb furat, menetvágás.) Az új termosztátokról készült fotó:
A csapolt kávé már így is fényévekre volt az eredetihez képest, de csak nem szerettem meg a gyári karokat. Réz öntvény, ez igaz, de vékony műanyag nyéllel rendelkezik, illetve nem is lehet feltenni rá rendes kifolyót. Ez így nem maradhatott. A módosításhoz először találnom kellett egy nagyjából megfelelő kart, ami micsoda véletlen, pont a La Spaziale kar lett. Ez is 53mm-es méret, mint az eredeti, de egy picit más a körmök elhelyezkedése. Ahhoz, hogy fel lehessen tenni a gépre, a hőpajzs (amire a karok felcsatlakoznak) belső részéből és a karok füléből is esztergálni kellett picit, majd következett a fülek átalakítása. Ez eléggé időigényes művelet volt, folyamatos próbák kellettek hozzá, de végül sikerült:
Az eredeti és az új ipari kar közötti különbség:

Az új kar sokkal masszívabb, több anyag van benne, stabilabb, hosszabb karral rendelkezik, könnyebben, erősebben fel lehet húzni. A szűrőkosarat rugó tartja benn és nem egy vacak műanyag fül. A fotón szimpla kifolyóval látható.
Az új karba már mehetett egy La Spaziale szűrőkosár, amivel ismét esztergályoshoz kellett fordulnom, mert a pereme kilóg a karon kívülre, ez már nem fért el, le kellett belőle szedni kicsit:
Egy ilyen kart már kiválóan lehet használni, ismét nagyot lépett előre a kis Isomac. Ezen kívül egy viszonylag nagy méretű vízlágyító patront építettem még be:
Van benne egy OPV, próbáltam beállítani 9 bar körülire, ezt sajna nem lehet. Az eredeti 14-ről kb 12 bar-ig tudom kitekerni az OPV állító csavart, utána instabillá válik. Szóval a nyomás marad ennyi, az őrlemény finomságával lehet belassítani 25s körülire a csapolást.
Amit még megcsináltam rajta, hogy az eredeti gőzcsövet cseréltem a Rancilio Silvia-éra. A Silvia csöve pont felmegy rá, egy plusz gumigyűrű és némi teflon szalag kellett hozzá. Így sokkal hosszabb lett, illetve egylyukú. Megint kérdem én, hogyan gondolta a gyártó, hogy azzal a rövid kis csővel lehet tejhabot készíteni? Nem is ér bele a tejhabosító edénybe a tejig, nemhogy az aljára. Egyszerűen képtelenség. Ezen kívül az eredeti gőzkar vége háromlyukú, kb. 10s alatt elment a nyomás a bojlerből. Sőt, eredetileg egy 125 fokos termosztát volt benn a gőznél, ezt cseréltem 145 fokosra. Ennek hatására sokkal nagyobb nyomás alakul ki a bojlerben, sokkal tovább tud gőzt adni, amit az egylyukú Silvia gőzkart igen jól kiszolgálja. A tejhabosítás funkciója e módosítás nélkül finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után. Az összehasonlítás kedvéért:
És ne felejtsük el, mert apróság ugyan, de ezt minden gépemnél megcsinálom, az ÖSSZES csavart cseréltem rozsdamentes változatra. Fel nem foghatom, hogy miért spórolnak ezzel a gyártók, nem nagy összegről van szó.
A gép mindezek után, összeszerelve most így néz ki:
És kész is az alaposan modifikált Isomac Giada, ami bizony brutál jó presszót tud.
Logikus következő lépés lenne egy PID beépítése, amivel ismét egy szintet léphetne a kis gép felfelé. De ez nálam már nem valósul meg, mert egy barátom elvitte tőlem a gépet, nagy bánatomra.
Köszönetnyilvánítás
Köszönet a danetti.hu-nak, hogy segítettek kitalálni, milyen alkatrészeket tudok felhasználni az átépítéshez. Nem „hajtottak el”, hogy keresgéljek a katalógusban, hanem a raktárban végignézték velem a lehetőségeket.
Köszönet Erb Tamásnak, aki türelmesen meghallgatta és megvalósította az átalakításhoz szükséges esztergályos munkákat.
Köszönet Vidéki Viktor barátomnak, hogy egy rövid időre visszakaptam a gépet és így elkészülhetett ez a cikk.
Ennek a gépnek mekkora bojlere van? Gondolkodom én is egy gőzcső cserén a saját gépemen (természetesen a R. Silvia-éra), csak nem tudom, hogy egy apró, cc. 1 dl-es bojler esetén ennek mennyire van értelme….
Kedves Károly,
Nagyon tetszenek az írásaid. Az átalakítások egy részét én is meg szeretném csinálni a gépemen. Nagy segítség lenne ha megjelölnéd melyik a 98 és 145 fokos termosztát. Hálás lennék ha a felsőszűrő méretét is megírnád hogy be tudjam azonosítani az alkatrészek között. Segítséged előre is köszönöm.
Üdvözlettel,
Zoltán
Kedves Zoltán, nincs már meg ez a gép nekem, így nem emlékszem melyik-melyik. De általában rá van írva apró betűkkel.
Kedves Károly,
Köszönöm válaszát, megnézem alaposabban.
Üdvözlettel,
Zoltán
Kedves Zoli! Én is vásároltam egy ilyen gépet! Szeretném a cikkben szereplő átalakításokat elvégezni. Ha nem nagy kérdés, segítenél abban, hogy milyen alkatrészeket vásároltál hozzá? Előre is köszönöm! Gelencsér Gyuri