Eredetileg nem volt tervben ez a cikk, totális véletlen az egész. Bár kinézegettem az athéni nyaralás előtt, hogy amennyiben kávézni megyek valahová a városban, akkor az hol lesz, de a szálláson kaptam reggel kávét és amúgy nem számítottam nagy durranásra. Oké, van nekik az ún. görög kávé, amit fogyasztanak, de úgy 15 éve, mikor itt jártam, még kiábrándító volt. Így nem igazán voltak elvárásaim, de azért kíváncsi voltam, mi változott. Mondjuk, az első fél napban világossá vált, hogy – kis túlzással – minden utcában nyílt kávézó.
Tehát nyaralás előtt, a program összeállítása közben rákerestem a kávézókra a Tripadvisor-on. Ez alapján a “Mokka”-ra esett a választásom. Ez egy kifejezetten régi múlttal rendelkező kávézó és én nagyon csípem az ilyesmit. (Érdemes belenézni a “history” mappába a weboldaluk galériájában, mert egészen elképesztő fotók találhatók ott.)
Elérhetőségük:
44 Athinas St., Athens
Attiki, 105 51, Greece
“Török”, vagy “görög” kávé?
Ha Athénban jár az ember, görög kávét illik fogyasztani, ami csak terminológiailag tér el a török kávétól. Nagyon sokáig török kávénak nevezték Görögországban is, de 1974-ben a törökök sajnálatos módon megtámadták Ciprust, ami érzékenyen érintette a görögöket. Azóta nem szívesen hivatkoztak a napi koffeinadagra “török kávé”-ként, megszületett tehát a “görög kávé”.
Mokka
Az athéni halpiac körül sétálgatva lettem figyelmes az apró “Mokka ” táblára, amiről azonnal beugrott: aha, ez az a hely, amit a neten kinéztem magamnak. Tényleg nem volt szándékos, de Athénban minden látványosság a város szívében található, ahogy (valószínűleg pont ezért) ők is.
A marketinget “nem tolták túl”, az biztos. De valószínűleg nincs is rá szükségük, mert rogyásig volt a hely.
Őszintén szólva az a környezet, ahol ez a kávézó elhelyezkedik, nem volt túl csábító. Hal és húspiac mellett, az amúgy is kifejezett koszos Athén-ban, azzal a pici kis vacak táblácskával… jááááj, atyaég, mi lesz itt, gondoltam. No de csak iszom valahol egy görög kávét! Beléptem az ajtón, és kellett pár perc, hogy felfogjam, mi is történik, mert amit ott bent láttam, az “besz*rás”. Miután összevakartam az állkapcsomat a padlóról, vadul fotózni kezdtem a telefonommal mindenfelé, biztos megvolt a véleményük rólam (“ez meghibbant“).
Coffee Shop
Látszólag ezen a siló rendszeren keresztül kerül a pörkölt kávé (ki tudja honnan, valahonnan a föld alól) ebbe a két gigantikus darálóba. Sajnos az itt dolgozó bolti eladók két szót nem beszéltek angolul, így érdemben nem tudtam beszélgetni velük arról, hogy honnan hová és mit szállítanak a csövek.
Az objektumot két részre osztották. Egyfelől ott a coffee-shop, helyben pörkölt kávéval, elképesztő darálókkal és berendezéssel. Ezt a helységet egy üvegablak választja el a kávézójuktól, ahol (számomra) a fő látványosság a forró homokban készített, török kávé pult. Mindez Athén szívében.
Iszonyat komoly pörkölő a Mokka coffee-shop kellős közepén.
És a darálók basszus… mindenfelé a legkomolyabb darálók telepítve, felfoghatatlan mennyiségben és minőségben.
Amit ki szeretnék emelni: patyolat tiszta minden. Még a darálók motorjainak hűtőbordái is. Egy porszemet nem láttam sehol. Le a kalappal.
A bolt falába épített kávé-adagoló. Innen eresztik ki a zacskóba, ha kér az ember egy kiló szemes kávét. Valószínűleg egy rejtett csőrendszeren keresztül töltik a hajóablakok mögötti tárolókat. (És csak úgy mellesleg két újabb giga méretű daráló.) Nem fotóztam, de különféle kávékészítő eszközöket is lehetett itt vásárolni, főleg filterhez, de persze török kávéhoz is. A fotón szereplő ibrikek közül a jobb oldalit vásároltam meg (konkrétan azt). Ez volt a legkisebb méretű, ami szerintem egyben a legjobb is. Ugyanilyenben készítik a kávét a kávézójukban. A legjobb, legpraktikusabb ibrik, amivel eddig dolgom volt. (10 EUR) Még fogok róla írni később.
A hajóablakok feletti karral töltheti fel az eladó friss kávéval az ablak mögötti tárolót. Az alsó csövön pedig az épp eladni kívánt zacskóba ereszthető le a kávé. 12 ilyen tárolóból vásárolhatunk különféle blendeket, vagy épp single origin kávékat.
Kávézó
Azért egy ilyen komoly háttérrel rendelkező kávézót lehet és kell is jól működtetni. A coffee-shop megtekintése után exponenciálisan nőttek az elvárásaim a kapott italt illetően. Persze görög kávét rendeltem, bár a presszó szekció is erős. (Utólag már kicsit bánom, hogy nem teszteltem le a presszókávéjukat, mert nem minden nap ihat ilyet az ember egy hétmilliós (!) gépszörnyből.
Ez a gyönyörűség itt egy Victoria Arduino VA388 Black Eagle Gravimetric készülék. Az Arduino zászlóshajója. (Ha nem látom, nem hiszem el, de ez a gép picit hátrébb el is van dugva, hisz nem ez itt a fő profil.)
A kávézó pár darálója. Nem csak ezek vannak itt (török kávét pl mással darálják), de ezek úgy egy helyen voltak, lefotóztam. A két sárga daráló az két Victoria Arduino Mythos II Gravimetric Climapro daráló. Nem is egy, hanem rögtön kettő. (Itthoni kisebb kávézók teljes büdzséjét fedezni lehetne egy ilyenből.)
Tiamo Cold brew tower, ha valakinek erre lenne gusztusa…
Görög kávé
Ennyi nyálcsorgatás után térjünk is rá a hely görög kávéjára. Ahogy azt a coffe-shop leírásánál már említettem, forró homokban készítik. A kávézó középpontjában ez a pult található. A legtöbb kávé, amit rövid ittlétem alatt szolgáltak fel, az itt készült. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ezért jönnek ide az emberek.
Próbáltam minél alaposabban megfigyelni a készítés folyamatát, mert ahány ház, annyi szokás. És hát itt a Mokka-ban végtelenül egyszerű a folyamat. Bevallom, nagyon tetszik, ahogy készítik, ráadásul a végeredményre sem volt panaszom.
Először is, mindig egyszemélyes ibriket használnak. Ha két, vagy több török kávét kértek egyszerre a vendégek, akkor sem váltottak nagyobb edényre, hanem mindenki kapott saját ibriket.
Az itt használatos ibrikek formája engem homokórára emlékeztet:
Első lépésben a barista megtöltötte az edényt szűrt/hideg vízzel a “homokóra” közepéig. Ezt követően a vízre rádarálta a friss kávét. Közvetlenül a daráló alá helyezte az edényt és érzésre engedte bele az őrleményt. Így ugyan az egyik edénybe picit több, a másikba picit kevesebb került (ránézésre legalábbis), de talán a török kávé nem kényes erre annyira, mint az eszpresszó. A vízre darált kávét nem keverték el, hagyták úszni a víz tetején, és így helyezték a forró homokba. Ahogy a víz melegedett, a kávé gyakorlatilag “beleolvadt” a vízbe.
Csak egyszer futtatták meg a kávét, és ahogy közeledett a peremhez, kikapták a homokból és már szervírozták is.
“Kikapás” előtti pillanat.
Nézzétek, milyen csodásan krémes az ital. Még így is, hogy a felét kitöltötték már csészébe és egy ideje állt az asztalon, mert majdnem elfelejtettem lefotózni.
Szerettem a kávét itt, mert passzolt az ízlésemhez. Sokszor írtam már, hogy cukor nélkül iszom a kávét, de alapvetően azokat a babokat keresem, amik önmagukban is édesek. Ez pont ilyen volt. Annyira jól kijött a karamellizálódott cukor, hogy élvezettel kortyolgattam az utolsó cseppig. És a kávé frissessége, az fenomenális. Szerintem ez a hely sikerének a kulcsa. Maximum pár hetes pörkölés lehetett. Ez márpedig pótolhatatlan, mindig nagyszerű ilyen kávéhoz jutni. A török kávét lassan kell fogyasztani. Egy kis időt kell adni, míg leülepszik, és apró kortyocskákkal hörpinteni, ügyelve arra, hogy ne keveredjen a zacc. Tökéletes “szertartásos” kávé. Közben pedig el lehet merengeni a világ dolgain, ezért is kedvelem annyira. Kiváló kikapcsolódás egy ilyen ital fogyasztása, igazi gasztro-élmény. Talán sose jutok vissza Athénba (hisz annyi mindent szeretnék még látni), de ha igen, ide biztosan újra betérek.
Elérhetőségük:
Kedves Károly,
Ha jól értem, a melegítés alatt egyszer sem keverték meg az italt?
Pontosan, egyszer sem keverték meg.
Köszönöm a választ, nagyon jók a képek és a cikk. Szuper hely lehet.