Török kávé, a kahvesi

A kávézás számomra nem csak az ital elkészítését és fogyasztását jelenti. Szerves része napjaimnak és előszeretettel szívok magamba bármilyen kávékultúrával foglalkozó cikket. Bár a kávék közül első helyen szívemben mindig az Olaszoké lesz, mégsem korlátozom magam falak közé, hogy csak ezt, vagy csak azt. Mert a kultúra nem erről szól. A kultúra, minden, ami szép, és oly nagy ez a világ. A kávét sok országban sokféleképpen fogyasztják. Sorozatindító cikkemben egy ősi módszerről, a török kávé készítéséről fogok írni.

 

 

A török kávét (türk kahvesi) az alábbiak szerint készítik. A finomra darált kávét egy hosszú nyelű rézedényben (dzsezva), általában cukorral együtt felfőzik. Mielőtt a főzet felforrna, leveszik a tűzről. Még egyszer vagy kétszer megismétlik ezt a felmelegítést, majd a kávét csészékbe öntik a zaccal együtt. Az így készült kávéspecialitást tej nélkül fogyasztják. A cukron kívül egyetlen adalékanyaga a kardamom nevű fűszer. Klasszikusan feketén (kahwa sada), cukor nélkül isszák. A kávé ezen elkészítési módját mi török kávénak hívjuk, azonban elterjedt megnevezés, főként az arab világban az „arab kávé” (kahwa ‘arabiyya), Bosznia-Hercegovinában pedig „bosnyák kávé” (bosanska kafa), Cipruson „ciprusi kávé” (kypriakós kafés), Görögországban “görög kávé” (elliniko) néven ismerik.

 

 

Pár éve én is sokat kísérleteztem vele. Akkoriban többször megfordultam keleti csemege üzletekben és Budapesten  vásároltam az első dzsezvát, kis török kávés üvegpohárkákkal, arany szegéllyel.

Szimpatikus volt a készítési mód, akkoriban épp megint meghibásodott a presszógépem és a török kávé eszközszükséglete filléres beruházást igényelt. Ráadásul elronthatatlan, karbantartása pedig végtelenül egyszerű: elmosogatom. És bármilyen körülmények között készíthetek vele kávét. Campingezés alatt, vagy csak mikor szüleimhez utazom. Ha pár száraz gallyat összekapirgálok az erdőben, akár ott is.

 

 

Nagyon kedvelem az ízvilágát, bár egészen más, mint az olaszoké. Eddig egyedül ebben a kávéfajtában sikerült virágillatot felfedeznem és talán a kardamom okozza, de a kávé mellett, mint mikor egy parány lyukon a sötétségbe szűrődik a fény, egy csepp keleti hangulat is kerül a szobába.

 

A török kávét cukorral együtt főzik, nem véletlenül. Kiöntés után picit várni kell a fogyasztásával, de csak annyit, míg a zacc leülepszik. Ezért kevergetni nem lenne szerencsés.

Kerestem a készítésről videót. Bár angol nyelvű, nem lesz gond a megértésével, nagyon szépem bemutatja a készítés lépéseit.

 

 

A török kávé készítésének kulcseleme a megfelelő kávé használata. A babokat púderfinomságúra kell őrölni, nem minden daráló alkalmas a feladatra. Én ehhez a feladathoz inkább előre őröltet vásároltam arab csemege üzletben. Számíthat a pörkölés is, nem akartam ráerőltetni az olasz kávéimra. Nem bántam meg. A vásárolt kis pakk hamar elfogyott. (Nagy mennyiséget nem célszerű vásárolni, azért a frissesség itt is fontos.)

 

 

Ajánlom mindenkinek az elkészítését, aki még nem próbálta. Mindenképpen különleges és emlékezetes  élmény lesz a török kávé. Szokni kell a zaccot, eleinte mindenképpen furcsa lesz. De ha az ember ezen túllép és félreteszi azt, amit a kávéról az eszpresszózás világából hozott, tulajdonképpen egy nagyon finom, aromákban gazdag  italt kap.