Ilyen is van. Mármint létezik egy Neapolitan kávékészítő eszköz, amit mára szinte teljesen kiszorítottak a kotyogósok. Csak érdekességként szeretném bemutatni, mert része az olasz kávézás történelemének.
A bemutatni kívánt példány a pécsi bolhapiacról került hozzám. Mókásnak, érdekesnek találtam és persze egyszemélyesnek, amit ebben a kategóriában előnyben részesítek. Kevesebbért adták, mint egy gombóc fagyit és mivel amúgy is “impulzus-vásárló” vagyok (pláne, ha egy régi kávékészítő eszközről van szó), rábólintottam és bekerült a kis oldaltáskámba. És micsoda véletlenek vannak, épp aznap délután jártam a “Pécsi kávé“-ban, ahol azonnal kiszúrtam a polcon egy nagyobb “testvérét”. Ott tudtam meg, mire való és hogyan is kellene használni (kotyogós beidegződésekkel gondolkodva nem volt teljesen egyértelmű). Elöljáróban annyit, hogy bármilyen hasonlóságot is mutat külsőre a kotyogós eszközökkel, ez inkább “filterkávé” (dripper) készítésére alkalmas és nem mokkára.
Történelmi betekintő
Az eszköz magyar neve számomra nem ismert, ha valaki tudja, kérem írja meg. Angol szakirodalom “Napoletana coffee maker” vagy “Neapolitan Flip Coffee Pot” néven emlegeti, olaszul pedig “cuccumella” névre hallgat. Én szimplán neapolitan-nak hívom.
A neapolitant 1819-ben egy Morize nevű francia úr találta fel, aki vélhetően egy másik – 17. századi találmányt – Jean-Baptiste de Belloy kávéfőzőjét fejlesztette tovább. A de Belloy féle találmányra is érdemes egy pillantást vetni:
A kávétartály tetejét egy ronggyal fedték le, így egy primitív szűrőt kaptak. A rongyot tisztították és újra felhasználták. Ma erre a célra papír filtert használnánk, de nem ez volt mindig így. A fotón látható alsó tartályba helyezték tehát az őrleményt és a vizet, ezzel együtt tették a tűzhelyre. Miután felforrt levették a tűzhelyről, lezárták egy ronggyal, ráhelyezték a kancsót, majd megfordították. Így a rongyon keresztül megszűrve került a kávé a kancsóba.
A de Belloy féle eszközhöz tehát külön kellett a vizet felforralni. Morize találmánya tulajdonképpen ebben volt előrelépés, mivel ugyanabban az eszközben kellett felmelegíteni a vizet, amiben végül leszűrésre is került. A következő fotón, egy eredeti, régi neapolitant láthatunk:
Ez a kávékésztési mód akkortájt gyorsan elterjedt egész Olaszországban. Annak ellenére, hogy a feltaláló francia származású, mégis Olaszországban örvendett nagyobb népszerűségnek. Végül persze jöttek a kotyogós kávékészítő eszközök, amik teljesen kiszorították. Hogy miért, az érdekes kérdés. Van magánvéleményem, de koránt sem biztos, hogy tényleg ez volt az oka. Ennek az eszköznek szerintem a gyenge pontja az, hogy kávé készítése közben meg kell fordítani. Megfordítás közben (sőt a víz forralása alatt is) hajlamos itt-ott kibuggyanni a forró víz, ami talán több háziasszonyon hagyott nyomot. Vagy talán a korabeli pörkölt kávék finomabb eredményt adtak kotyogós eszközzel, mint egy dripperrel. És persze ott a divat kérdése is. Ha valami divatossá válik, hajlamos nagyon elterjedni, kiszorítva ezzel más eszközöket.
Változatok
Sokféle változatban készült, csak pár fotó a Goole segítségével:
Egy korabeli kiadás.
Egy modern változat, ami jelenleg 37$-ért rendelhető (Amazon.com)
Szintén modern, új készülék, immár rozsdamentes acélból.
És az eddig nekem legjobban tetsző verzió. Formájában ez hasonlít leginkább az eredetire, csak már modern megmunkálással és anyagokból készül. A caffefusari.it-től rendelhető, 56EUR áron.
Az én bolhapiaci felfedezettem ennél alacsonyabb kidolgozási minőségű, íme:
A mércés poharam a viszonyítás kedvéért került a fotóra, hogy lehessen látni, milyen aprócska a szerkezet. Körülbelül egy eszpresszó csészényi drip-kávét tud előállítani.
Szétszedve, a fotón látható részekből áll. Jobbra látható az edényrész, amiben a vizet kell majd felforralni. Ennek a tetejére kerül a filter (a fotón felül látható), ahová a kávét tesszük (maximum ~8g kávé fér bele, de én 6g-al használom). Balra pedig a kancsó rész, amibe lecsöpög a kávé, az edényzet megfordítását követően.
Használata
Az alap használati módja a következő:
A rajzon”A”-val jelölt kávétartót megtöltjük 6-7g őrleménnyel. Valamivel durvább őrlemény ajánlott, mint a kotyogós kávéfőzőhöz, de a filterkávénál finomabb. Tilos tömöríteni, csak egyszerűen belekanalazzuk és kész. Ezt követően összetekerjük a fotón “B” betűvel jelölt alkatrésszel.
A víztartályt (“C”) megtöltjük vízzel. Ezen a tartályon található egy kis lyuk, a víz szintje értelemszerűen ez alatt kell legyen. (1 cm-el szoktam alátölteni, hogy mikor a B alkatrészt is beleteszem, akkor se csorduljon túl.)
forrás: https://toquetips.fantes.com/how-to-use-a-napoletana/
Az egész szerkezetet összeszereljük és feltesszük a tűzhelyre az 1-es ábrán látható módon:
forrás: https://toquetips.fantes.com/how-to-use-a-napoletana/
Amikor a víztartályon található lyukon intenzíven távozik a gőz, a víz felforrt. Ekkor egy gyors mozdulattal megfordítjuk és letesszük 2-3 percre “pihenni” (2-es ábra). Én egy kis párnázott edényalátétre teszem, mert az jó hőszigetelő és kevésbé hűl közben az ital. A megfordítást követően elkezd átcsöpögni a kávé a szűrőn. Őrlemény finomságától függ, hogy mennyi időre van ehhez szükség, de kezdetben a 2-3 percre érdemes törekedni, ezt követően bármelyik irányba el lehet menni, ahogy nekünk jobban ízlik a végeredmény.
A használat során óriási szabadságunk van, hogy kinyerjük belőle a számunkra kívánatos italt. Kísérletezhetünk pl. a
- a kávé fajtákkal,
- az őrlemény finomságával,
- az őrlemény mennyiségével,
- a víz mennyiségével,
- a kis gőzlyukon bedugott hőmérővel a víz hőmérsékletével,
- tölthetünk előre forró vizet bele és úgy is feltehetjük a tűzhelyre. Így kevesebb ideig van magas hőnek kitéve az őrlemény (csökkenhet a keserű íz).
Egyesek, mikor megfordítják a kannát, forró vízbe állítják, ezzel csökkentve a hőveszteséget. Azzal is kísérletezhetünk, hogy a szerkezetet nem szereljük rögtön össze. Csak akkor illesztjük össze, ha már forr a víz, vagy éppen csak pezseg.
Bőven van tehát terünk egy kis játékra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy lelke van a dolognak és ugyanúgy meg kell tanulni vele jó kávét készíteni, mint más eszközökkel, mert minden paraméter számít. Ajánlás: eleinte egy üveg pohárba helyezzük a szűrő részt és erre öntve a vizet figyeljük meg, hogy olyan sebességgel folyik-e át rajta, amit szeretünk volna. Ezzel a módszerrel hatékonyan be lehet állítani az őrlemény mennyiségét és finomságát.
És, hogy milyen az így készített kávé? Erre a kérdésre egyértelműen nem lehet válaszolni. Attól függ… szinte bármilyen lehet, csak a készítés során ennek megfelelő paraméterekkel kell dolgoznunk. De le kell szögezni: NEM presszókávé. Aki arra számít, csalódni fog. Filterkávé. Zamatos, de laza. Inkább hasonlít egy sűrűbb teára, mint egy presszókávéra. Mokkától is eltér. Ettől függetlenül nagyon ízletes. Édeskés és a kávé legfinomabb aromái domborodnak ki.
Itt is igaz, hogy magunknak érdemes frissen őrölni a kávét. A sötétebb pörkölésű babok intenzívebb ízt hoznak, inkább csokis-karamelles jellegűek és több keserűt adnak az italhoz. A világosabb pörkölésűek, vagy alapvetően a single origin kávék gyümölcsös-virágos-teás jegyekkel bírnak, minimális keserűséggel. Finomabb őrlésnél kevesebb kávét érdemes használni, mint durvább őrleménnyel. A finomabb őrlés amúgy is intenzívebb ízt fog eredményezni, de túl finom őrléstől zaccos lesz, ami egyfajta jel, hogy túl finomra őröltük a babokat.
Összefoglalva
Szóval szerintem a fentiekből jól látható a lehetőségek végtelen száma. Higgyétek el, sokkal egyszerűbb vele viszonylag jót csinálni, mint nagyon elrontani. Nem olyan bonyolult, mint elsőre hangzik, kellően toleráns a kezdeti hibáinkkal szemben. Méreténél fogva akár utazáshoz is jó társ lehet. Bár én talán utazáskor is maradok a jó kis bevált dzsezvámnál. (Aki régebb óta olvasója a blogomnak, szerintem tudja is, miért.)
