Miostar Bistro

Ismét egy Miostar az olaszpresszo.hu-n. A korábbi Miostar cikk-et sokan olvasták, de ott egy egész más rendszerű gépet mutattam be. Amit most hoztam, az egy nagyon alapszintű masina, ugyanakkor már valódi presszókávé készítésére is alkalmas, Saeco alapú kisgép.

 

Saeco Aroma

Akik használtak Saeco Aroma-t, azok biztosan sok részletet fognak felfedezni belőle ebben a Miostar-ban. Én egy ilyen géppel kezdtem el ismerkedni a kávé világával, és ma is az Aroma-t tartom az otthoni kávézás belépő szintjének. Masszív, fémházas, strapabíró, megbízható (egyszerű, mint egy szög, nem igen tud elromlani). Még használtan is érdemes gondolkodni rajta, mert könnyen felújítható, ritkán meghibásodó készülékek. Egyes régi példányai rézbojleresek (nagy szerencse kifogni egy ilyet). Legtöbbjük viszont acélbojleres, ami szintén igen tartós konstrukció. (Sajnos hátrányuk,  hogy általában nyomásfokozós karral adják, de szerencsére ezt egyszerű kiiktatni.)

saeco aroma

 

Saeco Poemia

Azt is meg kell említenem, hogy a fent leírtak picit ellentétben vannak a jelenleg szinte minden áruház polcán megtalálható Saeco Poemia-val. Ez egy műanyagházas-acélbojleres-nyomásfokozós gép, vegyes felhasználói elégedettséggel. Nem akarok ezzel senkit megbántani, mert örülök, ha valakinek Saeco Poemia van a pultján és szereti az övét. A blog jellegéből fakadóan hozzám viszont rengeteg panasz és kérdés érkezik mindenféle géppel kapcsolatban. És ezekből számomra az derül ki, hogy néhány Poemia eleve rosszul van összeszerelve, vagy 1-2 éves korára “megadja” magát. (Megjegyzés: hozzám általában csak a rossz tapasztalatok érkeznek, arról senki nem ír nekem levelet, hogy az övé mennyire jó. )

saeco poemia

 

De akkor milyen kávéfőzőt vegyek? Csak 20-30 ezer Ft-om van rá.

Ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt a kérdést nekem szegezték, annak így karácsony körül tudnék örülni.

Erre a kérdésre nincs jó válasz, mert nem tudok olyan – hangsúlyozom – ÚJ gépről a hazai piacon, ami valódi presszókávét készít, és megbízható minőség, ennyiért. Talán nincs is ilyen. Ekkor szoktam ajánlani az érdeklődőknek, hogy keressenek Saeco Aroma-t, mert azt ennyiért már lehet kapni ebben az árszegmensben. Igaz, csak használtan. És mielőtt valaki azt mondaná, hogy nagyképű vagyok, nem árt, ha tudja: nekem soha nem volt “vadiúj” kávéfőzőm. Nem volt rá pénzem. Vagy ha volt is, inkább használtan vásároltam ugyanannyiért egy komolyabb gépet. De persze azt is megértem, ha valaki nem tud elképzelni egy használt konyhai gépet az otthonában. (A megértésem mellett kérem az én álláspontom tiszteletben tartását is.) Illetve a használt gépekben van rizikó, ezt is be kell lássam. Nem minden eladó megbízható és nem mindenki rutinos kávégép-szerelő, hogy otthon megjavítsa, vagy felújítsa, ha szükséges.

 

Egyáltalán hogy jön ez ide?

Jogos a kérdés. Hogy jön ide mindez ahhoz a cikkhez, ahol egy Miostar kisgép-ről szeretnék írni? Tekintse a kedves olvasó mindezt egyfajta bevezetőnek annak megértéséhez, hogy miért is tartom jónak ezt a gépet. Hogy egyáltalán miért foglalkozom vele (ha már ennél sokkal komolyabb kávégépeim vannak itthon). Mindez egyfajta reakció arra a sok levélre, ami hozzám érkezik, olcsó presszógép vásárlásával kapcsolatban. Be szeretném mutatni, hogy bizonyos korlátok között, de  nem lehetetlen beszerezni olyan gépet, ami nagyjából 20 ezer Ft, és – az árához képest jól használható.

 

Miostar Bistro

Hozzám ez a kis presszógép a jofogas.hu-ról került. Én úgy láttam, hogy már jó ideje ott van, szégyenletesen alacsony áron, de nem kellett senkinek. Talán, mert nem egy túl ismert márka, vagy ki tudja. Konkrétan erről a gépről van szó:

 

miostar bistro

 

Nem tudom, hogy fotóról ez mennyire látható, de közel új állapotú. A csészemelegítő picit karcos (mint általában minden gépé), de ezt leszámítva nagyítóval kell keresni a karcolásokat. A formaterv nem egy Porsche design, ugyanakkor szerintem van karaktere, és sok hasznosnak bizonyuló részlettel találkozni, ami arra utal, hogy azért gondolkodtak is a tervezők.

Olaszországban készült (kávégép esetén ez nálam előnynek számít), nem kínai:

miostar bistro label

 

Fémházas konstrukció, ami a fotókon fehér, az valójában fém lemezből van. Korróziónak nyoma sincs, vélhetően nagyon kevés kávé készült vele.

Egy tanács használt gép vásárlásához: érdemes megnézni a gép alját és a kivehető csepptálca alatti részeket, illetve benézni a víztartály alá. Általában ott alakul ki leghamarabb rozsdásodás, ami jó alkualap lehet.)

Itt most nem találni ilyet, de erre a részre gondolok:

 

miostar bistro

 

A gép hátulról, víztartály nélkül:

miostar bistro

Amit itt érdemes megfigyelni -azon kívül, hogy korróziónak nincs nyoma – az a két nyílás a gép oldalain, ahonnan nyomon lehet követni a víztartályban lévő víz mennyiségét (Saeco mintára).

 

Ugyanez a fotó, csak most víztartállyal, ami a géphez mérten hatalmas. (Igen, ez egy Saeco tartály.)

miostar bistro

 

A tápkábelt ügyesen elvezették (Saeco). További gondosság, hogy a tartály kivételénél van egy kis vájat a tartály oldalán, ahol elfér a szilikoncső (szintén Saeco):

 

miostar bistro

 

Ami a víztartálynál egy picit előnytelen, hogy a fedele hajlamos rezonálni kávé készítése közben, ami gyakori Saeco Aroma “betegség”.

Ügyes és hasznos, hogy a gőzcső befordítva teljesen beül a sarokba. Ha nem gőzölünk, csak útban lenne, mert a gép nagyon pici. Az esetleges csöpögés is a csepptálcába kerül:

miostar bistro

 

A gőzcső egyébként standard Saeco, szerencsére picivel hosszabb, mint az Aroma-é volt. Számomra a legfontosabb, hogy rendes gőzcső, tehát igazi tejhab készíthető vele és abszolút jó állású, jól használható. Egy kis méretű tejgőzölő edényt kell választani és egyidejűleg egy capuccino készítéséhez elegendő tejet tud felgőzölni.

Tanács: mivel ezeknél a kisgépeknél viszonylag pici a bojler, azt ajánlom, hogy az első adag gőzt engedjük ki egy edénybe, majd várjuk meg, míg ismét felfűt a gép. A második gőz lesz az igazán jó, mert kevésbé lesz vizes és sokkal tovább van ereje. (Bár így picit tovább kell majd várni, mire elkezdhetünk vele gőzölni.)

 

Mutatok belső fotót is:

miostar bistro inside

Itt is nagyon nagy a tisztaság, tényleg újszerű.

 

Belül szerintem gyakorlatilag megegyezik a Saeco Aroma-val. A szokásos Ulka pumpa, Saeco acélbojler, Saeco gőzcsap. Rettentően egyszerű szerkezet, aminek meghibásodási lehetősége -normál használat mellett- szinte zéró. (Egy OPV utólagos beépítése hasznos lenne.) A kapcsolók is szépek, feszesen működnek és a bekapcsolást, illetve a kívánt hőfok elérését is visszajelzik. (Egy picit talán apróra sikerültek, a Saeco Aroma kapcsolóit jobbnak tartom.)

 

miostar bistro switch

 

 

Tagadhatatlanul sok ponton hasonlít a LaPavoni Espresso Plus-ra, ami szintén Saeco alkatrészekre építkezik (persze a márkanév miatt jóval magasabb áron):

 

 

Nagyon fontos részlet következik, a kávégép karja. Szerencsére ehhez a modellhez NEM nyomásfokozós kart adtak, hanem olyat, ami rendes presszókávé készítéséhez alkalmas. Ennek fontosságáról már sokszor írtam. A nyomásfokozós rendszer NEM alkalmas igazi presszókávé készítésére. A Saeco általános, nyomásfokozós karja a következőképpen néz ki:

 

 

Ez a kávét felhabosítja, amivel egyfajta mű-crema-t készít. Ennek sajnos semmi köze az igazi crema-hoz, csak felületesen hasonlít rá. Aki igazi presszókávét szeretne, nem használ nyomásfokozót. A félreértések elkerülése végett: ez nem azt jelenti, hogy az így készült kávé nem lehet finom. Lehet finom, ízletes. Csak nem tartom valódi presszókávénak. Akinek nyomásfokozós karja van, megpróbálhatja kiszerelni belőle, számtalan videót találni erről Youtube-on. De ennél a Miostar-nál erre nincs szükség.

Visszatérve a géphez: krómozott réz kar tartozik hozzá, szerintem ez a legjobb fajta, amit Saeco rendszerhez szokás adni. (Ún. “röfi” karnak is csúfolják a kinézete miatt.)

miostar bistro portafilter

A Miostar Bistro-hoz tartozó kar. Három szűrőkosaram is van hozzá. A fotón sorrendben balról-jobbra: szimpla kosár, POD-os kosár, dupla kosár. A dupla kosár színe kicsit sötétebb, elvesztette már a fényét, belül picit meg is van feketedve. Ezt eredetileg nem a géphez kaptam (sajnos az eredetit nem találta meg az eladó), egy másik (bontásra ítélt) Saeco kisgépé. A lényeg, hogy van hozzá, mert ezeknél a kávéfőzőknél ez a legfontosabb kosár. A legjobb eredményeket ezzel lehet elérni. Mindig ezt használom, még akkor is, ha szimpla kávét készítek.

 

Előnye tehát ennek a karnak, hogy valódi presszókávé készítésére alkalmas. Hátránya viszont, hogy daráló kell hozzá. Tudomásul kell venni ezt is:

Daráló nélkül nincs presszókávé. Nem lehet megkerülni. Nem lehet bolti, előre őrölt kávét használni. Pontosabban lehet, de senki ne számítson arra, hogy tényleg jó kávét fog kapni vele, ennek ugyanis rettentően kicsi a valószínűsége.

Az előre őrölt kávé adott őrlési finomságú. Nekünk viszont a darálón kellene nagyon pontosan beállítani azt az őrlési finomságot, amit a gépünk igényel. E nélkül általában túl gyors a lefolyás, vagyis “híg” lesz a kávé. Ezt mindenkinek, aki kávéfőző vásárlásán töri a fejét, figyelembe kell (kellene) vennie.

 

Csapolás

A gép rettentő gyorsan felfűt. Szoba-hőmérsékletről indulva egészen pontosan 1 perc 28 másodperc (!), ma mértem egy stopperrel. A bojler pici (~2 dl) és ehhez mérten a fűtés meglehetősen nagy (950W). Ilyenkor még nem érdemes vele csapolni, mert kell egy kis idő, amíg minden felmelegszik rendesen. A második fűtési ciklus után már bátran használható. (Maximum 10 perc.)

Tanács: ennél a pici géposztálynál ajánlott figyelni arra, hogy akkor kezdjünk el csapolni, amikor épp befejeződött egy fűtési ciklus (amikor épp kigyulladt a visszajelző lámpa.)  A víz ekkor a legmelegebb, és a bojler korlátai miatt ez nagyobb jelentőseggel bír. (A felhasználói kézikönyvek ezt általában nem említik.)

Korábban írtam egy cikket arról, mire is kell ügyelni egy ilyen pici bojleres gépnél. Az ott leírt tanácsokat most is érdemes végiggondolni és alkalmazni.

A csapoláshoz dupla kosarat használtam, dupla ristretto-t készítettem. Ez gyakorlatilag egy eszpresszó mennyiség, de dupla kosárral. Fotók:

miostar bistro brew

miostar bistro brew

 

A kávé, amit használtam a tesztelésnél, a korábban bemutatott Goriziana Grand Cru 50. Őszintén nem biztos, hogy ez az a kávé, amit hosszú távon ehhez a Miostar-hoz használnék. (Kis túlzással 3 zacskó ilyen kávé pont annyiba kerül, mint maga a gép.) Ez egy 100% arabika blend, de hosszú távon inkább 50-50-es keveréket választanék. Amiért most mégis ezzel a kávéval teszteltem: az elmúlt napokban csak ezt fogyasztottam (sokkal  komolyabb gépekből) és kíváncsi voltam a különbségre.

A lehetőségekhez képest szerintem ez a kis Miostar egyáltalán nem vallott szégyent. Már a fenti fotókon is látható, milyen szép színekkel és testtel jön le a kávé. A csészében is vastag a crema, aminek a felszíne szépen strukturált és abszolút vállalható:

 

miostar bistro crema

 

Annak ellenére, hogy a cremával tulajdonképpen elégedett vagyok (állaga, színe, vastagsága, tartóssága is rendben van), azért összehasonlítva a mintázatot az Astoria gépen készítettel, látványos a visszalépés, van hiányérzetem.

Kóstolásnál meglepően jól hozza ennek a kávénak az ízjegyeit. Az ital édessége közel van a nagygépes változathoz. A vanília hiányzik, de a meggyes-karamelles vonal most is kijön. Összességében elmondható, hogy a kapott kávé finom volt, semmilyen problémát nem fedeztem fel benne, viszont komplexitásában alulmaradt a nagyobb géposztállyal készített kávéhoz képest. De ennyi pénzért szerintem ez a kávé (és a gép működése) kifogástalan.

 

Summa summarum

A fentiekben egy olyan gépet mutattam be, ami szerintem az az alsó határ, amivel már érdemes foglalkozni, ha valaki presszókávét szeretne készíteni. Alkalmas arra, hogy az alap fogásokat megtanuljuk, és elkezdjünk kísérletezni a különböző kávékkal és technikákkal. Előbb utóbb vélhetően ki fogjuk nőni, amint kezdjük megismerni a korlátait. De tanuláshoz, első gépnek ideális, és megbízható társunk lehet a mindennapokban. Egyfajta belépő ebbe a világba. (A gép reális értéke szerintem ~20 ezer Ft.) És talán jobb (vagy egész biztosan megbízhatóbb), mint sok mai, műanyagházas-nyomásfokozó gépcsoda, amiket a nagyobb áruházak polcain találni, ráadásul ennél sokszor jóval magasabb áron.

További ajánlott írások
prev next

7 hozzászólás

Hozzászólás hozzáadása
  1. Üdv!
    Szívesen megvásárolnám a Miostar gépet!
    Tisztelettel : Tibor

    1. Kedves Tibor, a gépet már átvette tőlem egy fórumtárs a Kávéológiáról.

      1. :-(…………

  2. Szia!

    Hasonló acél bojlerrel szerelt géppel próbálkozom kávéital készítésére, ami nem nagyon akar sikerülni pedig elég jó ipari darálóval finoman tudom szabályozni az őrlést. Nem sikerül rájönnöm annak az okára, hogy a csapolás elején bővebben indul meg a kifolyás a végére pedig épphogy csepeg… Mi a tapasztalatod mi lehet ennek a hibának az oka? A gép egy Saeco SIN 007 van egy opv a gőzcsapban (ezt is tőled tudom) de nem igazán lehet szabályozni.
    Előre is kösz a segítséget
    Üdv,
    Zsolt

    1. Kedves Zsolt. Látatlanban nehéz véleményt alkotni, hogy a kávé készítés technikájával, vagy a gép hibás működéséről van-e szó. De így elsőre azt mondanám, hogy túl sok kávét tesz a kosárba és az ugye a víztől kicsit megduzzad, ezzel eltömíti a kifolyó víz útját.

  3. Kedves Károly,
    DeLonghi EC152 típusú presszógépet Ön ismeri, vagy hallott róla felhasználói észrevételeket? Ha igen, alapvetően milyeneket?
    Jómagam egy ilyen gépet használok otthon (egy Graef CM702 daráló a “társa”), már több éve, és összességében azt mondhatom, hogy nagy megelégedéssel. Pedig egy olcsó, 20onpárezer Ft-os gép műanyag házzal, pici acél bojlerrel, ránézésre nem tűnik egy örök darabnak. A gyári cremafokozós szűrőkosara helyett szereztem hozzá ‘sima’ DeLonghi kosarakat. Összehasonlítási alapom nem nagyon van ugyan, de azt gondolom (plusz hasonló, régebbi DeLonghi gépről írtak ilyent a kávékorzó oldalán), hogy az őrlés finomságára kényes gép, viszont ha ez megfelelő, akkor az árához képest kiváló kávékat lehet vele készíteni (már a szimpla kosárral is megy), állítom, hogy vendéglátóhelyen ittam már sokszor rosszabbat, és most nem az automata géppel készítettekről beszélek. Mivel a hőt nem nagyon tarja a konstrukcióból kifolyólag, a hőmérséklettel úgy szoktam ‘játszani’, hogy csinálok egy manuális előáztatást, ezután a bojler fűtése bekapcsol, és miután felmelegített, a kávé csapolásának idejére már nem kapcsol be még egyszer.
    Summa summarum, egyelőre jól ‘megvagyok’ ezzel, és remélem még legalább néhány évig kiszolgál ez a páros.
    Üdv,
    Péter

    1. Kedves Péter, nem ismerem a DeLonghi-kat, soha nem volt ilyen gépem. De tulajdonképpen ez a szerencsés szituáció, ha elégedett a géppel és olyan kávét készít, ami ízlik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme