LaPiccola “BAT”

Felújítás projektem volt nemrég. Egy ideje már a garázsomban pihent ez a kis gép, de nemrég nekiálltam a restaurálásnak. Mutattam már be itt a blogon LaPiccola gépeket, és nagyon pozitív véleménnyel voltam róluk. POD-os kategóriában az egyik legjobb választás szerintem. Ez a régi modell is elég “pöpec”, ami a beltartalmat illeti. Nagyon sok “anyag” van benne,  csak ezért álltam neki a felújításnak, mert amúgy rettentően elhanyagolt állapotban volt. Szerencsére ezek a gépek gyakorlatilag elpusztíthatatlanok és az alkatrészellátás is biztosított. De először nézzük meg a fellelt állapotát.

Innen indult a projekt

lapiccola bat

A burkolatot lebontva az alábbi kép fogadott. Mindenhol az elhanyagolt gépekre jellemző olajos lerakódások, kávé maradványok, gusztustalan az egész. Ha belegondolok, hogy ebből így kávét fogyasztottak…

A szerkezetet érdemes azért már most megfigyelni. A vizet egy masszív elég nagy méretű réz “tégla” és benne egy spirál melegíti fel. Az emelő szerkezet is masszív alu tömbökből és krómozott rudazatokból, illetve további réz komponensekből áll, sehol nincs műanyag. A megépítés brutális, örök darab, már ha sikerül kivakarni a dzsuvából.

lapiccola bat

A készülékház belülről

A kaszni durván rozsdásodott. A festék tenyérnyi foltokban vált le róla, megoldást csak komplett tisztítás és festés hozhatott. A gépet természetesen atomjaira kellett bontani, tehát volt lehetőség a felületkezelésre, amíg a többi elemet tisztítottam.

lapiccola bat

Főzőfej

A főzőfejhez különösebb kommentár szerintem nem kell. Emberek ebből kávét ittak. Vajon milyen gasztronómiai élményt nyújthat egy ilyen gépből készített kávé? A kérdés természetesen csak költői.

Senki ne ijedjen meg a fenti fotóktól, egy ilyen leharcolt állapotú presszógép is tökéletesen, abszolút korrekt állapotra felújítható!

A szerkezetet pár nap alatt (igen, nem tévedés) sikerült megtisztítani. A spirál kiszerelése a hőcserélőből külön kihívás volt, teljesen be volt szorulva a rengeteg vízkőtől, a víz gyakorlatilag egy tűhegynyi csatornán csordogált csak belőle.

Miközben a kaszni festőműhelyben volt, a megtisztított szerkezetet összeállítottam egy falapon és próbálgattam. Elég jól ki van találva, ugyanis a szerkezet a kaszni nélkül is összeállítható, ami egy esetleges szerviznél hasznos. A következő fotókon már ez az állapot látható:

lapiccola bat

Azért így már csinosabb. Minden kívül-belül kitakarítva, az összes tömítés cserélve és új termosztátokat is kapott. Maga a főzőfej a legkomolyabb, amivel eddig POD-os gépnél találkoztam. A Piccola-ra jellemző elven működik, nyugalmi helyzetben mindig zárt állapotban van. Ettől az alsó rész is meleg lesz és a hőt is bent tartja. A kart felfelé kell tolni ahhoz, hogy a főzőfej kinyíljon és be lehessen helyezni a POD-ot. A felső rész (ami a hőcserélő alatt van) egy krómozott réz henger, ami gyakorlatilag tömör, iszonyat sok anyag van benne, nehéz, ezért kiválóan tartja a hőt.  Az újabb modellekbe már nem ez került, ott már takarékoskodtak az anyaggal, erről egy fotó:

Az újabb típusú LaPiccola fej

“Designos”, de azért vegyük észre, hogy nagyon sokat lefaragtak belőle. Persze ki van ez találva, tehát elvileg ugyanolyan jó, mint a régi, de az én értékrendemben több anyag = nagyobb hőstabilitás. Alapanyag felhasználása, így gyártási költsége az új fejnek egyértelműen alacsonyabb, de a nagyobb tömeg miatt a régi nekem szimpatikusabb. Az új modellhez képest azért vannak hátrányai is. A Sara egy rozsdamentes front borítást kapott, ami azért jobb, mint a műanyag. Illetve a Sara rendelkezik csészemelegítővel, a BAT nem.

Visszatérve a BAT-ra. Azt a felső hengert jobbra-balra el is lehet tekerni, ezzel szabályozva, hogy mennyire nyomja össze a POD-ot a szerkezet. Ezzel pedig a lefolyási sebességet lehet kiválóan állítani. Praktikus és hatékony. Egyetlen negatívuma, hogy működés közben forró, akkor nem ajánlatos fogdosni. Az külön hab a tortán, hogy a POD behelyezéséhez sokkal nagyobb a hely, mint az új modelleknél, mivel sokkal nagyobbat lehet nyitni rajta. Egyszerűen kényelmesebb a használata.

lpc_bat_after_szerkezet2

Így festett a próbalapon az Astoria mellett, míg el nem készült hozzá a kaszni. Kiváló kávét készít, ennyit azért előlegbe elmondhatok. Láthatjátok, hogy ez egy gőz nélküli változat. Ez engem azért nem bánt, mert én csak ritkán fogyasztok tejes italt és ezzel a villanyszámlámat kíméli. Nem kell folyamatosan fűtenem egy extra hőcserélőt a gőzhöz, amit úgysem használok.

Az összeszerelés

Időközben elkészült a doboza is, gyönyörű lett, el is kezdtem komplettre szerelni:

lapiccola bat

A festés nagyon esztétikus, szebb, mint az eredeti.

_IGP0003

Ebben az állapotában még csapoltam párat, hogy lássam, minden rendben van-e, ne eressze a vizet sehol. Ezt azért fontos megtenni, mert az első borítást eléggé gyötrelmes feltenni. A kart ki kell venni és ettől a réz emelő szerkezet szétcsúszik. A műanyag borítás felszerelését követően alulról “nőgyógyászkodni” kell elég rendesen, hogy a kart vissza lehessen tenni. Ezt kifejezetten utáltam benne, kétszer meggondolja az ember, mikor szedje szét a gépet.

A végeredmény pedig:

lapiccola bat

 

lapiccola bat

Azért így már nem fest rosszul az asztalon. 🙂 Horror mennyiségű munka volt vele, de ilyenkor azt mondom: nem baj, megérte, mert jó ránézni. Abból a pusztulatból egy referencia műszaki tartalommal rendelkező, csinos gép lett. A formavilágon lehet vitatkozni, a kis denevérfülek, a műanyag lekerekített borítás, a sárga szín azért nem illik minden lakásba. Vicces, fiatalos, modern, magas, keskeny, dögnehéz gép, ami nem mellesleg kiváló kávét készít. Persze nem tökéletes, vannak rajta használati nyomok, a műanyag borítás sérült itt-ott, de ennyi belefér.

Csapolás a LaPiccola BAT-tel

Eddig minden podos gépem bekapcsolta a fűtést csapolás közben. Ő nem. Vagyis úgy fogalmazok, hogy egy kis ügyességgel akár ez is elérhető. Elindítok egy üres csapolást, amíg a termosztát lámpája be nem kapcsol. Várok, várok, kb tudom, mikor fog újra kikapcsolni a fűtés. Ez egyébként viszonylag hosszabb idő, a többi géphez képest, elég nagy tömeget kell felfűtsön. Még fűtési ciklusban beteszem a podot, lezárom a kart. A lámpa kialszik, a fűtési ciklusnak vége és azonnal indítom a csapolást. Szépen lejön, majd a végén, mikor már kijött 25ml, a fűtés újra bekapcsol.

lapiccola bat

A csapolás szép színekkel indul. Ez egy 100% arabica, Covim POD-ból jön ki. Robusztásból látványosabb lenne, de most ez volt itthon.

lapiccola bat

A kifolyót megtölti a crema, szinte kidudorodik. Arabica, ezért viszonylag világos, de már a csapolás vége felé járok és a crema mennyisége meglepően nagy. A fűtés még mindig nem kapcsolt be.

Persze friss őrölt kávéból jobbat lehet, szebb csíkozással stb, láthattatok már ilyen fotókat itt, de E.S.E POD esetében ez kiváló eredmény, főleg egy amúgy is hőigényes Arabica blend-ből. Egyébként itt, ezen a ponton megjegyzem, hogy kb a Sara is ezt tudta, tehát ki merem jelenteni, hogy nem kell félni attól, hogy a Sara-ban kisebb a hőcserélő, illetve a fej, nagyon jól meg van tervezve a dolog. Bár csak emlékeim vannak arról a gépről, egymás mellett nem tudok csapolni velük, de hasonló jókra emlékszem.

Összegzés

Kellemes gép, nem csalódtam benne és egyáltalán nem bánom azt a sok munkaórát, amit vele töltöttem. Ilyenkor, amikor ennyire sokat foglalkozik az ember egy géppel, óhatatlanul is kicsit a szívéhez nő.  Azóta a POD-os gépeim közül nagy kedvenc, minden nap többször is csapolok vele. Mert kényelmes és jó és mert annyira szerethető kis dög.

További ajánlott írások
prev next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme