Kávészünet – Momo Kapor: A kávé

A mai kávészünethez egy szerb polihisztor munkáját hoztam. Momo Kapor – “A kávé” című írása bepillantást nyújt déli szomszédunk kávézási szokásaiba, érdekes és egyben szórakoztató olvasmány. 



momo kapor
Momo” Kapor (1937-2010), szarajevói születésű szerb polihisztor (festőművész, grafikus, író és újságíró) volt, emellett a Boszniai Szerb Köztársaság Tudományos és Művészeti Akadémiájának (ANURS) tagja. Belgrádban diplomázott festészetből, ezt követően haláláig a szerb főváros polgárának mondta magát, noha írásaiban a szarajevói, és általában a bosnyák életmódot, mentalitást is hűen ábrázolta. 
http://srbija.blog.hu

 

Momo Kapor: A kávé

momo kapor a kávé“A kávé életünk mellékes dolgainak legfontosabbika. Úgy tűnik, minden más híján elboldogulunk, egyedül kávé nélkül nem! Amikor egyáltalán semmink nincs otthon, vendégünknek a darálóból kiöntött kávémaradékot szolgáljuk fel…

Elkészítésének és ivásának módja éles határvonalat képez a különböző mentalitások és civilizációk között. Amíg Észak és Nyugat lakói rövid eszpresszókat kortyolgatnak kutyafuttában és kapkodva, úgyszólván talponállva, illetve a bárpultra támaszkodva; Keletnek mindenekelőtt le kell ülnie, szusszannia egyet és békében összefoglalnia a nap történéseit eme édes-keserű életszünetben.

Azt írják a lexikonok, hogy a tizenötödik századig kávé (coffea) kizárólag Kelet-Afrikában, vagyis Etiópiában nőtt. Onnan került át Arábiába. A törökök az araboktól vették át a kévéivás szokását, és áthozták a mi vidékeinkre. Ezért hívjuk “török kávénak” is. Érdekes, hogy miután bennünket rászoktattak a kávéra, maguk a törökök áttértek a teaivásra. Történt, ahogy történt; mikor az egyik évben Rodosz szigetén jártam, “török kávét” rendeltem, mire a pincér kis híján kipenderített a bisztróból:

“Uram – mondta ingerülten –, nálunk csak görög kávét isznak! Ha török kávét szeretne, akkor arra van Kis-Ázsia, tessék átúszni…”

 

sarajevo kávézók

Szarajevó

 

Elmondhatom, hogy a világ majdnem mindegyik kávéját kóstoltam már, az ízetlen amerikaitól kezdve (amit tejeskávéhoz való bögréből isznak) a latin-amerikai café negra, valamint az olasz espresso és cappuccino érintésével, a francia filterkávén át a görög feketéig (mely különösen édes, és gyűszűhöz hasonló kis csészékből isszák), az ausztrál kávéval bezárólag, mely már nem is hasonlít kávéhoz, hanem inkább leveshez, ami nyomokban koffeint tartalmaz… Viszont még soha, sehol nem találtam rá utánozhatatlan ízére és aromájára annak a kávénak, amit pörkölőben pirított, majd egy farúddal zúzott porrá kőmozsárban egy híres szarajevói kávémester, bizonyos Vejsil effendi, fönt, a vratniki városkapu alatt. Áhítattal szolgálta fel, po istilahu (ahogy a nagy könyvben meg van írva: megfontoltan, mindenféle sietség nélkül), miképpen a mi időnk előtt mindig is tette, s közben az alkony lassan ráterült a völgykatlan háztetőire.

sarajevo coffee

 

Mesélik, hogy egy öreg, apolitikus effendi a politikai változások és különféle svindlik nehéz idejében megrendelte a szokásos feketét a kafanájában, de a pincér visszakérdezett: “milyen kávét szeretne, szerbet vagy törököt?” mire a vendég nyomban letett a kávéról és ezt mondta: “adjál teát!” “Kínai vagy orosz teát?” – kérdezte a pincér, ám az effendi lemondóan intett a kezével és rezignáltan így szólt: “hozz egy pohár vizet.”

 

Momo Kapor rajza

Momo Kapor rajza

 

Mifelénk különben többféle kávéfajta és ivási mód létezik, mint a világ bármelyik másik országában.

Itt van nekünk, mindenekelőtt, két alapvető fajta: a maksuzija (melyet szeretettel és szívélyességgel főznek, na ez aztán kávé!) és a sikteruša, mellyel diszkréten szokás a vendég tudtára adni, hogy a látogatásnak vége.

Boszniában megtalálható még a szegények kávéja, a doljevuša is. Amikor a zacchoz töltik hozzá a vizet, hogy az élvezetet addig nyújtsák, ameddig csak lehetséges.

A tömeges összejövetelek kora magával hozta az automatikus, teljesen céltalan, szakszervezeti kávéivást. Az ilyen kávénak aztán se íze, se bűze; rosszkedvű kávésnénik főzik a hivatalokban és más intézményekben, belefőzve a kevés fizetés és az alacsony beosztás miatti elégedetlenségüket.

szarajevó sarajevo coffee kávé

 

Mifelénk kávé mellett születik a szerelem, és így szövődnek az összeesküvések, vele gyógyul a mámor, nála készülnek tervek, kávé mellett tartják az összejöveteleket, kávéval békülnek ki a haragosok, vigasztalódnak az özvegyek. De a felebarátok kibeszélése is (mely legjellegzetesebb nemzeti tulajdonságunk) kávézás közben történik; még álmunkban sem gondolnánk valamely más italra, ami mellett mindez lehetséges lenne.

A kávé a múltunk, de a jövőnk is: mivel valószínűleg mi vagyunk az egyetlen nép a világon, akik előre látnak végzetes eseményeket az üres csészék fenekére nézve, melyek ezt megelőzően a csészealjra kerültek, fejjel lefelé fordítva, hogy a zacc “lecsöpögjön”.

A megivott kávé üledékének fekete-fehér sávjaiban utazások, könnyek és örömök rejtőznek: férfi uniformisban, szőke dáma egy távoli vidékről, avagy valaki, aki az életünkre tör… ami persze meghiúsul, mivel van itt gyarapodás is!

Na, hát akkor köszönöm a kávét, és remélem, senkit nem bántottam meg.”

 forrás: http://srbija.blog.hu/2011/10/16/a_kave_momo_kapor_irasa

 

momo-kapor-crtezi_660x330

További ajánlott írások
prev next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme