Kávés kalandok Isztambulban

“Turkish Coffee – the Turks’ gift to the world…” (A török kávé, a Törökök ajándéka a világnak),  tartja a mondás. Egy hétre utaztam Isztambulba, nem elsősorban a kávé miatt, de persze az ember, ha nyitott szemmel jár mindig megtalálja a hobbija vonatkozásában izgalmasabb lehetőségeket.

Már több cikket is közöltem a török kávéval kapcsolatban, örültem a lehetőségnek, hogy személyesen is szerezhetek élményeket és tapasztalatot a témában. Egy kicsit arra számítottam, hogy minden sarkon török kávét fognak készíteni és kínálni, én pedig infarktus határáig fogyasztom majd. Nem így történt. Sőt annyira nem, hogy nagyon kellett keresni jó kávézót. Vagy egyáltalán kávézót, ahol török kávét kínálnak. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a nescafe nagyon erősen térhódít a városban. Ezt személy szerint sajnálom és Törökországnak
véleményem szerint erre a kulturális kincsére jobban oda kellene figyelni. Persze lehet, pont mi turisták okozzuk ezt. Sokan prüszkölnek a zaccos kávé miatt, pedig a kávé fogyasztásának egy igazán ősi módja ez… csak meg kell tanulni fogyasztani. Türelemmel lenni, hogy a zacc leülepedjen, nem kevergetni cukorral ésatöbbi. Szóval lehetséges, hogy pont a turistáknak kedvezés okozza a török kávé visszaszorulását a wending szektorban. Azt, hogy a helyiek otthon mit fogyasztanak, felmérni nemigen tudom. (Megjegyzés: jó, rendben. Biztosan sok helyen lehet jó kávét fogyasztani Isztambulban, de ez egy óriási város, azokon a helyeken, ahol én megfordultam, ez nem volt olyan könnyű feladat.)

 

Mehmet Effendi

Annak is nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy a szállásunktól pár száz méterre, a fűszerbazár mellett egy számomra már korábbról ismert és nagyra tartott török-kávé pörkölő és csomagoló üzemére bukkantam.

mehmet effendi shop

Az üzlet a fűszerbazárban

A Kurukahveci Mehmet Effendi kávéról már korábbi cikkeimben is tettem említést, pl. ITT. A pörkölőben nagy kirakatok mögött folyt a munka, minden lépést pontosan lehetett látni.

Mehmet Effendi kirakat

Mehmet Effendi kirakat

 

Munkások a kirakatban

Munkások a kirakatban

Mennyeien átható kávéillattal telt meg a levegő, nehéz lett volna nem kiszúrni.

Mehmet Effendi

Kurukahveci Mehmet Efendi egyike Törökország történelmi kávépörkölő üzemeinek. A cég alapítója, Mehmet Efendi pedig a török kávékultúra legendás alakja. A 19. században a  ​​kávészemeket a térségben még nyers formában vásárolták a fogyasztók, majd otthon, házi körülmények között, serpenyőkben pörkölték. Ezt követően kis réz kézi darálókkal őrölték a megfelelő finomságúra. Mehmet Efendi 1871-ben vette át az üzlet vezetését és a nevéhez fűződik a nagyüzemű pörkölés illetve az előre őrlés Isztambulban.

Mehmet Effendi

Hamarosan az egész várost belengte az általa készített finom kávé illata. Miután Mehmet Efendi 1931-ben meghalt, a családi vállalkozás három fiára szállt. A család hivatalosan is átvette “Kurukahveci” vezetéknevet. A legidősebb fia, Hasan Selahattin kezdeményezésére léptek ki a nemzetközi piacra. Bár logójuk modernnek hat, valójában 1932 óta használják, az időszak egyik vezető török grafikusa tervezte: İhap Hulusi Bey.

Mehmet Effendi Logo

Mehmet Efendi legfiatalabb fia, Ahmet Bey tanulmányait külföldön végezte, a globális trendek és fejlesztések őt is arra inspirálták, hogy modernizálja a céget. A neve alatt kezdték el a ma is használatos papírzacskóba csomagolni a kávét.  És az ő ötlete alapján kezdték autókból árulni Isztambul utcáin. Egész flottát tartottak fenn ilyen járművekből. 

Mehmet Effendi Car

Ma a céget Mehmet Efendi unokája üzemelteti, Ahmet Rıza Kurukahveci. 1871 óta, egy kis családi manufaktúrából, a világ csaknem minden tájára szállító cégóriássá fejlődtek.  Kurukahveci Mehmet Efendi kávét exportál több mint 50 országba. (Európába, Amerikába, Ázsiába és Ausztráliába.)

“Minden korty Kurukahveci Mehmet Efendi kávé örömöt és élvezetet visz ügyfeleink életébe.”

Irdatlan tempóban folyt benn a munka és mindez a kirakaton keresztül nagyon ügyesen és látványosan volt tálalva. A csomagolás félelmetes sebességgel, de kézzel történik, itt egy rövidke videó erről, amit a mobiltelefonommal készítettem.

A darálóból kikerült kávét azonnal csomagolják és mire a munkások kezén végigmegy, már gyakorlatilag el is adták. Hosszú sor kígyózott a kis kiadó ablak előtt, mind helybéliek várakoztak, nem turisták. Tudtam is, hogy jó helyen vagyok, ha igazán finom török kávéra vágyom. Be is vásároltam itt, a kávé mellett beszereztem a cég által forgalmazott dzsezvát (profi, nagyon jó minőségű termék, sokkal igényesebb kidolgozás, mint amit a bazárokban a turistáknak árulnak) és két kis eredeti Mehmet Effendi csészét a gyűjteményembe. Ime egy pármásodperces videó az üzlet előtt kígyózó sorról 🙂

A helybélieket megkérdezve, hogy hol szolgálnak fel Mehmet Effendi kávét, a bazárban ráleltünk egy kis cukrászdára, ahol tényleg szerepelt az itallapon. Tulajdonképpen nem volt rossz, sőt kifejezetten jó volt, talán a legfinomabb, amit az egész utazás során sikerült elfogyasztani. Az viszont nagy csalódás volt, hogy a készítés bemutatására nem helyeztek nagy hangsúlyt… konkrétan egy automata készítette. Hihetetlen, de létezik olyan, hogy egy török kávé készítő automata. A működési elvét nem ismerem, de ami látható volt: betettek két teflon bevonatú dzsezvát a gépbe és két perc múlva csipogással jelezte, hogy kész a török kávé. Sajnos nem vettem videóra… annyira abszurd volt a szituáció, hogy teljesen lefagytam. Biztos voltam benne, hogy számomra nem ez lesz a végállomás, akármilyen finomra is sikerült. Kell egy hely, ahol még a hagyományok szerint készítik.

 

Kronotrop

Napokkal később leltünk rá, ismét teljesen véletlenül. Még utazás előtt utánajártam az Isztambulban fellelhető minőségi kávézóknak, és ezt a cikket találtam a neten, amit meghümmögtem, hogy ezt bizony megnézném. 10 kávézó, amit látnod kell, mielőtt meghalsz … a nyolcadik ponton szerepel a Kronotrop. 

Persze Isztambul egy metropolisz, ahol ~15 millió ember éldegél, kicsi volt az esélye annak, hogy egyáltalán eljutok éppen abba a városrészbe, ahol ez az üzlet található. Egyik nap, csak úgy sétálgattunk a Kék Mecset felé. Térkép és pontos útvonalterv nélkül, nagyjából egy megadott irányba. És egyszer csak ott volt…

Kronotrop

Kronotrop

Isteni gondviselés, vagy a vonzás törvénye, ki tudja. Nyilvánvalóan szóba sem jöhetett -akármilyen rohadt drága volt ott egy kávé-, hogy ne térjünk be.

Kronotrop

forrás: istanbulfood.com

Közöltem a kívánságom, amire a helyi barista készségesen vállalkozott. Sőt azt is megengedte, hogy telefonommal rögzítsem a folyamatot, amit rögtön meg is mutatok itt a blogon.

kronotrop coffee

Ezen az állványon, kis palackos gázlángokkal készítették a török kávét

 

Két videó lesz. Az egyik az előkészületekről, a másik a leöntésről.

Az első rész az előkészületekről

A második rész a leöntésről

(Itt elégelte meg az Android a felvételt… kész elmebaj…)

A hely tényleg csak és kizárólag legmodernebb, legjobb készülékekkel és kávékészítő segédeszközökkel, kütyükkel volt felszerelve. La Marzocco’s Strada EP presszógép, Mahlkonig EK43… hogy csak a legfontosabbakat említsem. De voltak itt még különböző darálók, lombikok, Chemex, Hario cuccok, Aeropress stb. Nem spóroltak semmin.

Kronotrop

forrás: istanbulfood.com

 

A Strada hátulja, csodálatosan szép gép

A Strada hátulja, csodálatosan szép gép

Itt is lehetett dzsezvát vásárolni, ami még a Mehmet Effendisnél is jobbnak tűnt. Kisebb volt, ami szerintem nagyon fontos a jó török kávé készítésekor. Én mindenképpen a szimpla dzsezvát preferálom, mert tapasztalatom szerint a kétszemélyes dzsezvában készített kávét képtelenség úgy elosztani, hogy egyforma legyen a két kávé (vagy legalábbis nehéz). Az első csésze megkapja majd a krémet a tetejéről, a második pedig a a több zaccot az aljáról. Fontos, hogy a leöntés határozott legyen, akkor marad a lehabosabb a kávé teteje, szóval az sem jó módszer, hogy kicsit ide, kicsit meg oda öntök, aztán megint ide, majd megint oda. Ezen kívül ez a dzsezva fa nyéllel rendelkezett (ellentétben azzal, amit az üzletben használtak), amit akkor fogunk megtanulni értékelni, amikor az éppen felfutó kávét gyanútlanul le akarjuk kapni a tűzhelyről és amolyan Indiana Jones filmekbe illően a dzsezva nyelének mintázata benn marad a tenyerünkben. A kapott kávéról készült fotók, az elmaradhatatlan lokummal (török édesség) és vízzel:

kronotrop török kávé

Török kávé a Kronotrop kávézóban – Isztambul

 

Kronotrop turkish coffee

A krémességre nincs panasz, nagyon profin készítették, elismerésem

 

A kávé… nem volt rossz, de személyes ízlésemnek a korábbi, automatával készített jobban ízlett. Higyjétek el, nehéz szívvel mondom ezt ki, de ez az igazság. Az automatás édeskésebb-re sikerült, ez viszont sokkal savanykásabb, savasabb volt. Nem rossz, nem rossz, de pontosan mutatja, hogy itt is meg kell találnunk azt a keveréket, blendet, vagy pörkölőt, akinek a terméke ízlik majd. Nem szabad az első török kávé után automatikusan kijelenteni, hogy nem ízlik ez a fajta ital. Egészen biztos vagyok benne, hogy a készítés abszolút profi volt, nem ezen múlott. Egyszerűen a Mehmet Effendi kávé finomabb volt (számomra).

 

Összefoglalva vegyes érzelmekkel zártam kávés utazásomat. Gyönyörű ország Törökország és nagyon szép emlékeim maradtak onnan. Kávés oldalról viszont egy picit többre számítottam, talán visszajutok még oda és akkor azt is megnézhetem, hogy vidéken hogyan készítik. Vajon a kis falvakban még megmaradt-e a török kávé készítés igazi ősi hagyománya? Én mindenesetre tovább gyakorlom és az  utazásaimra (vagy kerékpártúrára) ezentúl inkább kotyogó helyett a dzsezvát viszem magammal.

Istambulban a 16. sz alatt ismerték meg a kávét, Szulejmán szultán uralkodása alatt. Az ital elterjesztése Özdemir pasa nevéhez fűződik, aki nagyon megszerette, míg az országban állomásozott. Hamarosan elengedhetetlen részévé vált a palotai konyha-kutúrának. Külön pozíciót hoztak létre: Chief Coffee Maker (kahvecibaşı), vagyis kávékészítő séf, akinek a feladata volt a szultán kávéjának elkészítése. A babok válogatásától és pörkölésétől kezdve az ő irányítása alatt folyt a palota lakóinak kávéval való ellátása. Fontos személynek számított, hisz nemegyszer kényes tárgyalások közepette szolgált fel. Így a szaktudás mellett a lojalitása és a titoktartása is alkalmassá kellett tegye a feladatra. Ennél fogva néhányan közölük a szultán nagy vezéreivel egyenlő rangot kaptak. A kávé hamarosan palotáról palotára terjedt. Először a tehetősebb családok engedhették meg maguknak. Ebben az időben még zöld kávébabokat vásároltak, serpenyőben frissen pörkölték és dzsezvában készítették el.

Istanbul

 

További ajánlott írások
prev next

1 hozzászólás

Hozzászólás hozzáadása
  1. mennyibe került a két helyen, a két kül dzsezva? tennél fel képet a 2különböző dzsezváról képet? milyen kávéból készült a Kronotrop-ban a török kávé? hányszor forralták fel? a Mehmet Effendi-nél lehet szemesben is kapni? (sokkal olcsóbb, mint itthon?)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme