Érdekes fejezetek a kávé történetéből 3.

A cikksorozat második részében ígértem, hogy legközelebb a presszókávé történetéről lesz szó, ennek szeretnék most eleget tenni.

A “café-espress” kifejezés 1880-tól használatos, még mielőtt az első presszógépet megalkották volna. Jelentése a következő volt: megrendelő kérésére, frissen készítve. Minden szempontból friss kávéra tessék gondolni:

  • frissen pörkölt babokból készítve (két hétnél nem régebbi pörkölés),
  • közvetlenül a kávé készítése előtt őrölve,
  • a fogyasztás előtt elkészítve.

Ekkor még nem beszélhetünk eszpresszóról, a kávét különböző edényekben készítették, ilyen pl. a neapolitan főzőedény:

neapolitan 1

 

Esetleg különböző vákuumos eszközöket:

vacuum 1


Napier

 

main-qimg-454e98c6177fea7c36cc0df7b800f9ea

 

Vagy csepegtetős módszert:

csepegteto 2

 

Ezek az alternatív kávékészítési technikák a mai napig használatosak, aromás, ízletes kávét lehet készíteni velük, de nem presszót.

Az első presszógépet sokan Bezzera nevéhez írják, de érdemes megemlíteni Angelo Moriondo nevét is, aki az 1884-es torinói expón mutatta be gőzzel működő kávégépét. (A kiállításon ezzel az újítással bronzérmet szerzett.)

 

moriondo

moriondo

 

Bár gépe a kávéőrleményt és a vizet (gőzt) már külön tárolta, nem tudta azt a frissességet hozni, ami miatt igazi presszógépnek tekinthetjük. Ezen kívül a gőzt használta a kávé készítéshez, nem vizet, így a kávé ízét “nem dicsérték agyon”.

 

Luigi Bezzera presszógépe

1901-ben nyújtott be szabadalmat az általa feltalált gépre. A “Tipo Gigante” egy nagy, gőzzel és vízzel működtetett torony volt, amivel állítása szerint 3000 kávét lehetett készíteni egy nap alatt. A legenda úgy szól, hogy a gépet azért találta fel, hogy gyári munkásai rövidebb kávészüneteket tartsanak, és így növelje munkájuk hatékonyságát, hisz az idő pénz. Az így készített kávé jobban hasonlít a mokka kávéra, mint a mai eszpresszóra.

bezzera ad

 

la Pavoni

Bezzera gépének kereskedelmi forgalomba hozatala pár évet még váratott magára, ez idő alatt sokat fejlesztettek, finomítottak a működésén. 1906-ban Desiderio Pavoni gyárából került ki a legelső, kávézóban is működő példány és ő vitte tovább az eszpresszó gépek vonalát. Ezt a gépet még szintén gőz hajtotta, de a gőz csak a nyomás előállítására szolgált, ezzel pumpálták át a vizet az őrleményen.

 

la pavoni

 

Bizonyos tekintetben sok hasonlóságot mutat a mai gépekkel. Ugyanúgy karba és szűrőkosárba került az őrlemény, tampereltek, a bajonettek is hasonlóan működtek. Mivel a víz nyomás alatt jött ki a karból, a kávét finomabbra lehetett őrölni, javult a kioldódás. A fogyasztók ráébredtek ennek előnyeire. Hiába használtak akkoriban már otthoni kávéfőző megoldásokat, ezt az ízvilágot otthoni körülmények között nem tudták elérni, így elindulhatott az eszpresszózás világhódító útjára. Legelőször Olaszországot hódította meg, amit Francia és Spanyolország követett. A világ többi részébe a kivándorlók által került.

 

pavoni

 

Azt gondolom nem kell hosszasan magyaráznom, hogy mekkora kincs kerülne valaki kezébe, ha egy ilyet előhúzna valahonnan egy régi pajtából:

 

pavoni

 

De a világ fejlődése nem állt meg. Kifejlesztették a kotyogókat, amik segítségével egy olcsó kis eszközzel hasonló minőséget produkálhattak az otthoni kávé fogyasztók. (Az eszköz szintén a gőz nyomásának felhasználásával nyomja át a vizet a kávén.) A kávézóknak és a kávégép gyártóknak ismételten lépniük kellett.

 

Gaggia

Az 1920-as években olasz mérnökök kezdtek olyan megoldásokon dolgozni, amik pumpát használtak a gőz nyomása helyett. Az első használható megoldást Cremonesi mutatta be 1938-ban, amit Achille Gaggia kezdett gyártani 1946-ban. (Igen, a világháború egy icipicit lassított a fejlődésen.) A megoldás lényege, hogy egy rugós csaptelepet kellett a kezelőnek használnia a nyomás elérése érdekében. Ezzel gyakorlatilag megteremtették a mai eszpresszó készítéshez szükséges technológiát, ezekkel a gépekkel még mai viszonylatban is jó kávét lehet készíteni.

 

7463par1609

 

A kávé csapolásának ideje is rövidült (8-ad részére), tehát üzleti szempontból is előnyösnek tekinthető a változás, rövidebb idő alatt több fogyasztót tudtak kiszolgálni. A nyomás is megnövekedett a ma is használatos 9 bar-ra, és megjelent az kávé tetején a crema. A csapolási hőmérséklet beállt 90-96 Celsius közé, és a “barista” szó használata is akkortájt terjedt el. És ekkoriban kezdtek el egy marketing trükköt alkalmazni, nem szimplán kávénak nevezték az italt, hanem espresso-nak.

A legenda szerint nem ujjongtak a fogyasztók. Eleinte sokan panaszkodtak, hogy “mi ez a kosz (hab) a kávém tetején”?

Faema E61

1961-ben jelentkezett a Faema cég egy olyan fejlesztéssel, ami forradalmasította a presszógépeket. Ahelyett, hogy rugós csaptelepet használtak volna, egy elektromos szivattyúval pumpálták át a vizet egy hőcserélő rendszeren a fejhez. Egy melegvíz-cirkulációs rendszert is alkalmaztak, ami stabilan tartotta a fej hőmérsékletét. Ez a gép igazi ikonná, kultikus tárggyá vált, sok belőlük a mai napig üzemel. (Nekem is személyes kedvencem).  Pár fotó erről a gyönyörűségről:

faema e61 faema e61

faema e61

faema e61

 

Ulka

A következő nagy áttörést az 1970-es évek hozták. Az Ulka cég egy kis méretű, olcsó szivattyút készített, amit kisebb-nagyobb módosításokkal ugyan, de ma is gyárt. Ez a szivattyú tette megfizethetővé a háztartások számára a presszógépeket. Erre az alkatrészre építkezve először a Gaggia és a Quick Mill hozta ki modelljeit, amit sok más gyártó is követett.

ulka

quick mill

1970 gaggia baby

 

Ezek a gépek a mai napig nagyon kedveltek a kávé rajongók körében, nem véletlenül. Robosztus felépítésűek, megbízhatóak és kiváló presszókávét készítenek. Még más koncepció mentén készültek, mint a legtöbb mai gép (tisztelet a kivételnek).

És persze a fejlődés a mai napig töretlen. Folyamatosan kerülnek ki újabb újítások, ezekről talán egy újabb bejegyzéseben írok majd. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme