Rancilio Kathy újjászületés

Ismét presszógépet újítottam fel, egy Rancilio-t. Az Astoria Compact kávégépem mellett (ami egy kis gasztro modell) jelenleg is egy Rancilio-t használok, mint háztartási referencia gép (Audrey), így a márka nem ismeretlen. Belső felépítését, erősségeit/gyengeségeit is jól ismerem, ezért nagy lelkesedéssel vágtam neki a feladatnak.

 

Van egy hiba, amit gyakran elkövetek, ha felújításról van szó. Amint a kezem közé kerül egy gép, azonnal szétszerelem. Pedig néha hasznos lenne előbb fotózni, hogy tessék, így nézett ki, milyen “rohadványos” állapotban volt és lám végül milyen lett. Mert bizony láttam barátnőm arckifejezését, amikor először pillantott a gépre, akkor még fellelt állapotban. Valahogy hiányzott belőle a lelkesedés, amit meg is tudok érteni. Kathy ugyanis  rendesen el volt hanyagolva. Mintha sosem tisztították volna, katasztrófa volt, ahová csak nyúltam. A fej eltömődve (nem vízkővel, hanem nyúlós és égett kávé maradványokkal), a kart a szűrőkosár alatt talán soha nem mosták el, a daráló rész pedig… súlyos gondok voltak vele, ami a higiéniát illeti. Ilyen esetben legtöbbször nincs más megoldás a felújításra, mint csavar szintig teljesen szétbontani a gépet, majd a komponensek tisztítása után nulláról újraépíteni és mindent cserélni, ami szükséges. Jelen esetben egyetlen fotót tudok mutatni, a többit az olvasó fantáziájára bízom, nem lesz probléma elképzelni…

 

rancilio kathy before rebuil

 

Érdekes szerzet a Kathy. Koncepcionálisan nem minden porcikájával értek egyet, korántsem tökéletes, de ettől még egy igazán remek presszógép. A Kathy, végletesen leegyszerűsítve és mai modellekre fordítva egy Rancilio Rocky darálóval egybeépített Silvia. Aktuális típusa a cégnek ebben a kategóriában a Lucy. Festést leszámítva, beltartalmilag gyakorlatilag megegyeznek, a forma semmit nem változott. Azért vannak apró fejlesztések, a gőzcső ma már minden irányba állítható és külön kapcsolója van a forró víznek is.

 

rancilio lucy

Ő itt egy rozsdamentes Lucy.

 

rancilio lucy

Lucy szemből.

 

rancilio lucy

Ezen fotón egy korai Lucy változat látható. Már nem Kathy a neve a gépnek, de még fehér színű. Ami különbség: a régi modellen a kapcsolók vízszintes állásúak, jobbról balra kapcsolhatóak. Az újabb modelleken függőleges kapcsolásúak. A fotón jól látszik, hogy a fedlap csavarjait eltávolították. Gyárilag ez a gép is vízhálózatos lehetett, amit átalakítottak belső víztartályosra, így néha el kell távolítani a tetejét a töltéshez.

 

Vegyük sorra azokat a koncepcionális problémákat, amit a bevezetőben említettem:

  • Design. Hogy mi? Design? Igen, az ugyanis konvergál a zéróhoz. Könyörgöm, ki tervezte? Egy sima fehér kocka egy lépcsővel. Tényleg ezt tudták csak kitalálni? Értem én, hogy az egyszerű forma időtálló, meg minden, de azért mégis, na.
  • A gép, ami hozzám került, vízhálózatos, nem belső tartályos. Ezt első dolgom volt megszüntetni és tartályosra átalakítani. Vízhálózatos gépeket leginkább gasztro területen használnak, háztartásban kevésbé célszerű. Persze nem kizáró ok, csak a legtöbben nehezen oldjuk meg a konyhánkban ezt a feladatot. Akkor ez most egy gasztro gép? Az sem lehet, mivel szimpla bojleres, tehát nem képes folyamatos gőzre. Azt pedig elképzelhetetlennek tartom, hogy vendéglátásban valaki ne tudjon azonnal tejhabot készíteni egy presszókávét követően, vagy a tejhab elkészítése után várni kelljen, míg visszahűl a bojler. “No way.” Tehát kérdem én: ki a célcsoportja ennek a modellnek? (Azt is nehezen tudom elfogadni, hogy egy ilyen kategóriájú gépbe műanyag fejű ULKA pumpát szereljenek.)
  • Méret. Ha már vízhálózatosnak álmodta meg a “tervezője”, akkor könyörgöm, miért ekkora?  A gépház így szinte üres, hisz nincs benne tartály. 10cm-el lehetne rövidebb a gép. Az én esetemben ennek már nincs jelentősége, hisz belső tartályosra alakítottam, csak a koncepcióval van a bajom. Nyilván gyártástechnológiai kérdés, így csak egyetlen gyártósorra volt szükség, hisz ennek a típusnak létezik eredetileg is belső tartályos változata.

Új ára a mai modellnek 700EUR körül van a coffeegeek szerint. Ami azért nem kevés, tekintve, hogy jelen árfolyamon ez ~300 ezer Ft. (Értékelése szerint 9 pontot kapott a 10-ből minőségre és használhatóságra, míg csak 5-öt az árára. A pontszámokat egyébként helyeslem, minőségi problémák nem merülnek fel, de kifejezetten drága kategória.)

A felújítás hatalmas munka volt. A gépet miszlikbe szedni, kivakarni a ráégett kávéból, minden csövet, csavart, alkatrészt vízkőmentesíteni nem volt kis feladat. Próbálgattam gőzzel is tisztítani, de a szennyeződések olyan makacsak voltak, hogy esélytelen vállalkozásnak tűnt, maradt a “nehéztüzérség” (Tersonet és társai, a lefolyómban tanyázó élővilág legnagyobb bánatára). Az OPV-t még így is kemény dió volt rendbe tenni, a végén gáztűzhelyen forraltam vízkőoldóban, ami a létező “lebrutálabb” és veszélyesebb művelet, szigorúan nyitott ablak mellet végrehajtandó feladat (viszont iszonyatosan hatékony)!

A gépet szerencsére úgy építették meg, hogy minden megpróbáltatást kibírjon, nyugodtan lehet rá mondani, hogy “military grade”. A vázat mosogatószeres vízzel mostam el, illetve ezt követően vízkőoldóval is, mert  a gépházon belül is volt vízkő rendesen. Folyhatott már a víz egy ideje orrán-száján, mindenféle tömítésnél. Csúnya vízkövesedés volt többek között a gőznél, a bojler alatt, a fejtömítés körül és a solenoid szelepek mentén is. Az OPV egészen biztosan nem működött már jó ideje, ahogy a solenoid szelepek sem. Szegény kis Kathy kezdte feladni a küzdelmet. Ebből az állapotból indult a rebuild projekt.

A bojlert szétszedve arra számítottam, hogy hányok majd, ha meglátom… de legnagyobb meglepetésemre patyolat tiszta volt, a fűtőelem körül volt ugyan némi vízkő, de alapvetően semmi nem odavalót nem fedeztem fel. Kicsit meglepő is, de ez van.

Beszereztem tehát minden tömítést, alátétet, kiegészítő cserealkatrészt (pl. felső szűrőt) ami csak előfordulhat egy ilyen gépnél: fejtömítés, kazántömítés, OPV alátétek, fűtőelem tömítés, a solenoid tömítései. Az alkatrészeket mind megtisztítottam, vízkőmentesítettem és nekiálltam az összeszerelésnek. Az alábbi fotón még csak a bojler került a helyére:

rancilio kathy

Váz “kimosva”, bojler beépítve. Jól látható a fotón, hogy a kar nem áll be középre, kicsit túl lehetett húzni, ilyenkor egy papír alátétet illik tenni a fejtömítés alá, pusztán azért, hogy az ideális helyzetben (vagyis középen) tömítsen már a fej. Rancilio gépeken fejtömítésként lehet használni a Cimbali kúpos tömítését is. Kúpos kialakítása miatt beül a kosárba és kiválóan tömít. Most be tudtam szerezni eredeti Rancilio tömítést, így az került beépítésre. A fotó nem adja vissza, de szeretem ilyenkor a bojler színét, csillogását, úgy nézett ki a fekete gépvázon, mint egy aranyékszer. (Ajjaj, ez már súlyos.)

 

Visszakerült a daráló is, ami új, eredeti Rancilio késeket kapott:

rancilio kathy

Látható, mennyi szabad hely van a gépben. A daráló és a pumpa mögött kényelmesen van még hely a víztartálynak. (Kofi kutyám pedig ismét szerepelni kívánt, bekúszott a fotózásba.) Szemfülesebb olvasóknak feltűnhet az új, prémium kategóriás, rézfejű ULKA pumpa is. Egy ilyen gépbe ez való.

 

rancilio kathy

Az új kés a darálóban.

 

További munkák, amit a gépen végeztem:

  • A power kapcsoló kontakthibás volt, ment a kukába, sajnos narancssárga cserét nem tudtam beszerezni, egy feketét tettem be helyette, kis narancssárga világító lámpával.
  • A gép, mint említettem korábban, vízhálózatos volt. A vízhálózat felől egy solenoid szelepet szereltek, ez gátolta meg, hogy betóduljon a víz, ha épp nem csapolnak vele. Eltávolítottam és kapott helyette egy réz fejű, prémium kategóriás ULKA vízpumpát. Jelenleg nálam úgy üzemel, hogy a házból lefelé kivezettem egy szilikon csövet, az asztal alatt van egy 5L-es vizeskana, onnan szívja fel a pumpa a vizet. Be is lehetne építeni, de ez így nekem kényelmesebb. Az asztal alá nézek és látom a vízszintet. 5L víz sokáig elég. Cserélni is könnyebb, nem kell töltögetni a gépbe. Tovább lehetne ezt még fejleszteni azzal, hogy a csepptálcából is kivezethető egy cső, a csatlakozása megvan. Ezt egy második kannába lehetne vezetni, mint a nagy gépeknél. Innen kezdve nem kell kivinni a csepptálcát a mosogatóhoz, egyszerűen a kannába gyűjti a szennyezett vizet, amit könnyen kiönthetek, ha megtelik.
  • Az OPV-ből a víz a csepptálcába volt irányítva. Erre a vízhálózat miatt volt szükség, oda mégsem mehet vissza. Ezt a szilikon csövet a tálcából visszairányítottam a víztartályba.
  • A fej alatt található solenoid végére egy réz toldatot szereltek, nyilvánvalóan soha nem volt tisztítva, teljesen el volt tömődve. Ennek rendbetétele nagy küzdelem volt, most már rendben van.
  • A gőz csövét szerintem soha nem használták. (Fent leírtam ennek vélhető okát, vendéglátásban szimpla bojler esetén nem igazán használható.) Mivel nem használták, kézi erővel beforgatták a ház felé. Ezt helyreállítottam eredeti állapotára. Otthoni használatra kiváló gőze van, sokkal erősebb, mint pl egy Gaggia-nak. Tökéletesen alkalmas barista feladatokra, referencia szintű tejhabot készítettem vele.
  • Az OPV-t réz alátétekkel beszabályoztam. Gyárilag ezek a régi Rancilio-k mind úgy jönnek, hogy az OPV záró anyáját teljesen betekerték, így 13 bar nyomáson nyit csak. Az a tapasztalatom, hogy 9, vagy még inkább 8,5 körül megbízhatóbb és stabilabb lesz a lefolyás. Lassabban világosodik a kávé és nincs hirtelen megindulás sem, ami csatornásodásra utal. A “naked” kar sem spriccel szanaszét, normálisan használható, különösebb trükkök nélkül is. Az OPV-t tehát 8,5 barra beállítottam.
  • Van egy “érdekes” sérülése a gépnek, az egyik lába eltört. Mivel ilyen lábat nem tudtam szerezni, kapott négy új gumibakot. Nem voltam teljesen boldog, mert az új lábak ellenére billegett a gép. Talán leejtették? Nyilván az a láb is így sérült meg. A vázon mindenesetre nem láttam semmi erre utaló jelet, festékhibát, vagy ilyesmit. A problémát úgy oldottam meg, hogy az egyik gumilábat alátéteztem. Most már stabilan áll.
  • Cseréltem a felső szűrőt. Hálós, kétrétegű szűrővel szerelik gyárilag, annyira szennyezett volt, hogy nem láttam opciónak a megtartását.
  • Az összes szilikon és tefloncsövet cseréltem újra.

Amitől nagyon boldog voltam, hogy az első összeszerelés és nyomáspróba is sikeres volt. A vízfolyás mindenhol megszűnt és szivárgásnak nyoma sincs. Pusztán a fejtömítést kellett kétszer is újra kiszednem, hogy megfelelően alátétezzem.

A darálóról is megfogalmazódott bennem a vélemény. Általában egy IMAT LUX-ot használok. Kis, kúpos késes daráló, gondolom mindenki ismeri. A Rancilioé méretben kb. a két és félszerese, hatalmas motor, sokkal lassabb forgású, csendesebb darab. A legkomolyabb daráló egység, amivel ilyen gépeknél eddig találkoztam. Jól állítható, szépen őröl. Egyetlen negatív észrevételem, hogy több őrleményt tart vissza, mint a LUX. Ha pontosan szeretném a felhasznált kávé mennyiségét mérni, akkor itt most nem elégséges a babok mérlegelése és átfuttatása a darálón, mindenképpen az őrleményt kell.

És íme, Kathy felépült hamvaiból. Talán semmi esélye nem volt már arra, hogy újra (relatív) eredeti pompájában tündököljön, kiszolgálta már az embert, ment volna a kukába. Most pedig hibátlanul működő állapotban az asztalomon készíti már pár hete az eszpresszómat. Bár nem karcmentes és vannak hibái, összhatásában mégis szép készülék vált belőle:

 

rancilio kathy

rancilio kathy

 

rancilio kathy

rancilio kathy

 

rancilio kathy

Az eredeti Rancilio kosarak 🙂

 

Nézzünk egy elkészített kávét is. Lucaffé Blucaffe-t használtam ma, ami egy 100% arabica keverék. Egyik nagy kedvencem, tulajdonképpen arabica kávékból ez a referenciám, mindent ehhez hasonlítok. Ha minden klappol a csapolásnál, félelmetesen jó.

 

lucaffe blucaffe

 

rancilio kathy csapolás

 

rancilio kathy espresso

 

Mai kávém ismét megerősített abban, miért is szeretem a Rancilio gépeket és a Blucaffe-t. Tökéletes párosítás. A Ranciliok hőstabilitása nagyon jól áll az arabica blendeknek. Az elkészített ital testessége, aromája hibátlan, olyan ízélmény, amit nehéz leírni.

Kathy pedig kiváló gép, meghálálta a gondoskodást. Megépítési minősége példás, és bár nem tekinthető modern megjelenésűnek (nem krómozott, mint a mai gépek), mégis a robosztusságával minden más háztartási kisgépet felülmúl. Örök darab. Alkatrészei a mai napig is kaphatóak, de hibaforrása gyakorlatilag zéró. Biztos lehetek benne, hogy ha reggel bekapcsolom, működni fog (amíg befizetem rendesen a villanyszámlámat). Kis hozzáértéssel és kísérletezéssel szinte ugyanolyan jó presszót készít, mint bármelyik ipari gép.

További ajánlott írások
prev next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme