Gamaica Caffe

Az olasz kaland című cikkem végén említettem, hogy írok erről a kávéról. Amikor először kóstoltam Olaszországban, még nem tudtam róla semmit. Hogy ki is az a Gianni Frasi, létezéséről sem hallottam soha. De azt rögtön lehetett tudni, hogy ez valami különleges dolog.

A kávéból kaptunk mintát (otthoni felhasználásra, nem értékesítésre) és pár érdekes sztorit hozzá. Én pedig hazaérkezésünket követő napon utánajártam a cégnek, miről/kiről is van szó. Meglepő, de angol nyelven sem találni igazán írásokat a pörkölőről. A cégnek marketingje, weboldala, kapcsolati adatai nincsenek, mégis ahol megemlítik, szinte csak szuperlatívuszokban írnak róla.  Ezt a fotót találtam, gyakorlatilag egy szellem a cég:

targa-torrefazione

Egy olasz nyelvű oldalon pedig kb ennyit:

“Just think what you want but…..Gianni Frasi’s Giamaica Caffè (Verona) is definitely the NUMBER 1, everything else doesn’t really mater.”

“Gondolj, amit akarsz… Gianni Frasi Giamaica Caffè-ja a legjobb, más nem számít.”

Amit sikerült kideríteni, gyakorlatilag szájhagyomány útján az espressocoffeshop.com boltjában, meglehetősen érdekes. A cég Veronában üzemel, hatvanx éve. Jelenleg a 3. generáció végzi a pörkölői munkát, egy Giovanni Erbisti nevű úr hagyományai alapján, nyílt lángon pörkölve a kávét. A módszernek köszönhetően korlátozott mennyiségű a termék, amit jó előre lefoglalnak már, ezért semmi szükség marketingre. Michlen csillagos éttermeknek szállítanak, illetve ezen felül annak a nagyon kevés kávézónak, akiket a cég arra méltónak talál. Ezt tessék nem félreérteni. Nem a pénz számít, kaphat a kávéból egy kis vendéglátó egység is, de csak akkor, ha azt Ők méltónak tartják rá.

Az espressocoffeshop.com üzlet tulajdonosa a következőt mesélte. Felhívta Gianni Frasi-t, időpontot kért tőle egy megbeszélésre. Kapott is… fél év múlva kellett megjelenjen nála. Hm, hm… fél év?  Hát őőőőő… jó, legyen. Beírta a naptárába. Meg is jelent az időponton, ahogy Frasi is, nem volt semmi probléma. A megbeszélés nagyon rövid ideig tartott. Frasi megmutatta: ez a zöld kávém és ezt tudom belőle csinálni. Ha tetszik, rendben.  Ha nem, nincs miről beszélni. Természetesen megegyeztek, így azon nagyon kevés üzlet közé tartoznak, akik árulhatják kávéjukat.

És figyelem, Magyarországon is van olyan hely, ahol az Ő kávéjukat szolgálják fel!

“Gianni Frasi egy nyílt lánggal működő kávépörkölő manufaktúrát működtet Veronában, nagybátyja, Giovanni Erbisti hagyományait követve, aki 1947-ben kezdte a mesterséget. Gianni talán az utolsó a szakmában, aki nyílt lánggal – nagybátyja gépén – dolgozik, a végeredmény mély, sűrű, tömény és puhán bársonyos kávé.

Gianni a kávészemek kiválogatását is maga végzi, a családi vállalkozás rendkívül szűk körben szállít, amelybe bekerülni szimpátia kérdése, a pénz kevés hozzá. A vállalkozásnak nincs honlapja, nem él marketingeszközökkel, sőt, Gianninak mobiltelefonja sincs. Kávéját a régióban pár helyen lehet kóstolni, világszerte is csak a legjobb helyeken.”

Ha valakit érdekel, olvassa el a teljes cikket ITT és egy másikat ITT. (Még akkor is megosztom, ha ezzel az oldalról esetleg pont távozik a kedves olvasó, ami egyetlen blog szerkesztőjének sem lehet célja.)

No, de mi lett a sorsa a mintába kapott kávénak? Természetesen felhasználtuk. Kétféle mintát is kaptunk, egy zacskó Haiti Komet-et és egyet az Afribon-ból. A csomagolás egyszerű papírzacskó, rajtuk némi infó a kávé növényről és egy pecsét a tartalmáról:


_IGP0004

Ezen kívül hozzátűznek egy kis leírást, tudnivalókat a konkrét kávéról.
_IGP0008

Mondanom sem kell, nagyon frissek voltak a termékek, ennek megfelelően az illatok a zacskók felbontását követően nagyon gazdagok. A Profimat-nál bontottuk fel, ott volt olyan szintű presszógép (SAB), ami alkalmas arra, hogy egy ilyen termékből kihozzuk a maximumot. Következzen pár ütősebb fotó a csapolásokról.


Az Afribon csapolása:

A Haiti Komet

haiti komet

 

A két kávé hasonló jegyeket mutatott. Érdekesen enyhén sós, mégis édeskés kávék, kiegyensúlyozott savakkal. A nyelv ízelőbimbói szinte felrobbannak. Lenyelést követően sokáig érezhető a szájban egyfajta bizsergés. Gazdag ízek, meglepően erős dió, marcipán, karamell aromával fűszerezve. Ezen kívül felfedezhető bennük a méz és természetesen a csokoládé (olasz vonal). Egyértelműen alacsony koffeintartalmúak és bár emlékeim szerint nem volt feltüntetve, de nyilvánvalóan 100% arabica.  A két kávé közötti alapvető különbség, hogy míg az Afribon elsősorban karamellás jellegű volt, a Haiti-ban inkább a marcipán dominált. Nekem személy szerint ez utóbbi jobban ízlett, annak ellenére, hogy ára alacsonyabb. (Nem mindenki osztotta ezt a véleményt a kóstolók között, általában az Afribon volt a nyerő.)

Zárásként csak annyit mondhatok: ha valaki teheti, olyan helyre jut, ahol ilyen kávét tartanak és szolgálnak fel, ki ne hagyja, mert meghatározó élményről maradhat le.

FRISS! A BEJEGYZÉST HAMAROSAN FOLYTATOM, LESZ MAGYARORSZÁGON IS BESZERZÉSI FORRÁS! 

További ajánlott írások
prev next

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme