Ahhoz, hogy elérhessük célunkat, tudnunk kell mi is az pontosan (jelen esetben értelem szerűen az, hogy tökéletes kávét készítsünk). Szükséges tehát megismerkednünk azzal, mit is nevez a szakirodalom igazi olasz eszpresszónak.
A világon nagyon sokan, sokféle kávét készítenek és kávéházak hirdetik az itallapjukon, hogy „olasz eszpresszó” ennyi meg annyiba kerül. Ahány kávézóba térünk be, annyiféle italt fogunk kapni. Egy számunkra ismeretlen kávézóban
sosem tudhatjuk előre, hogy egy mennyei italt, vagy egy híg, eszpresszónak semmiképpen nem nevezhető löttyöt kapunk. Gondolom a kedves olvasó is járt már így, eléggé zavaró tud lenni és ez bizony zavarta az olasz embereket is. Minőségbiztosítási célzattal 1998-ban létrehozták a Espresso National Institute-ot, vagyis a Nemzeti Eszpresszó Intézet-et.
Az intézet pontosan definiálta, mit is nevezhetünk igazi olasz presszókávénak. A részletes tájékoztató angol nyelven oldalunkról is letölthető az alábbi linken: istituzionale_inei_hq_en.
Kávézók és baristák is certifikálhatják magukat, hogy elmondhassák, márpedig az Ő kávéjuk eredeti.
A definíciót két részre osztható, egyrészt érdekes számadatokat tartalmaz, másrészt rövid leírást az elkészült kávé jellemzőiről. Kezdjük a szárazabb adatokkal:
-a felhasznált kávéőrlemény mennyisége: 7 g ± 0,5
-a kávéfőzőből kifolyó víz hőmérséklete: 88°C ± 2°C
-a kávéital hőmérséklete: 67°C ± 3°C
-a főzés folyamata során a víz nyomása 9 bar ± 1
-a csapolás ideje 25 másodperc ± 5 másodperc
-a kávéital mennyisége (beleértve a „crema”-t is: 25 ml ± 2,5ml
A fenti adatok otthonunkban is könnyen ellenőrizhetőek. Készíthetünk finom kávét ezek betartása nélkül is, mindössze azt már nem nevezhetjük „igazi”-nak. Bármely kávégép beállításánál viszont jó, ha törekszünk a fenti értékek elérésére. Tapasztalatból mondom, a fenti számok nem légből kapottak, ha sikerül elérnünk igen valószínű, hogy a végeredménnyel elégedettek leszünk.
A teljesség igénye mellett további adatok, amiket szintén az intézet adott közre, de egy átlagos háztartásban nemigen ellenőrizhetőek:
-viszkozitás 45°C mellett > 1,5 mPa
-összes zsír > 2 mg/ml
-koffein tartalom < 100 mg/csésze
És akkor lássuk, hogy a végeredménynek milyennek is kellene lennie. (Megjegyzés: a leírás szintén az intézet oldaláról származik, de fordításom nem szó szerinti, ezért idézőjelek közé nem teszem):
25 ml ital, melyet ~1/3 rész tartós, mogyoróbarna színű, finom szerkezetű hab, az ún. “crema” fed, sötétbarna textúrával. A crema állagában homogén, nem tartalmaz nagyobb buborékokat, a csésze falára (és a szájpadlásra) felkúszik. Az intenzív illatban a virágok, gyümölcsök, pirítós és csokoládé jegyei figyelhetőek meg. Mindezek érezhetőek lenyelést követően is, az aromák egy ideig megmaradnak (néhány másodpercig, sőt néha percekig). Íze testes, kerek és bársonyos, a savanyú és a keserű hatások jól kiegyensúlyozottak, egyikük sem uralkodik a másik felett. Nincs jelen fanyarság, vagy alig észrevehetően.
Hogy a fenti adatokat és leírást, hogyan sikerül majd otthon elérnünk, további cikkeinkben szeretnénk segítséget adni. Nem titkolom, az út végigjárása, amíg sikerül majd mindezt elérnünk, nem mindig lesz könnyű, de nem is lehetetlen. A végeredmény pedig minden nehézségért kárpótol majd.
Ha tetszett az írásom, mondhat köszönetet a megosztásával:
Legutóbbi hozzászólások