Daráló “háziasítás” 1. rész – babtartály

Sokan használunk kis háztartási darálókat otthonunkban az őrlemény előállításához. Én is évekig tartottam hadrendben egy kis Lux-ot, amivel tulajdonképpen elégedett voltam. Voltak kétségeim a tartósságot illetően, nagyon sok műanyag alkartészt tartalmazott. Az állító mechanika, a kartartó műanyagból készült és nem is tűnt túlságosan strapabírónak. A daráló tengelyével is voltak fenntartásaim.

Végül nem volt vele az égvilágon semmilyen probléma, a darálót három évig használtam, mielőtt nagyobbra váltottam volna. Egészen addig elégedett is voltam a Lux-al, míg hozzám nem került a jelenleg is használatban lévő darálóm. (Sőt eredetileg azt terveztem, hogy második készüléknek a Lux is megmarad.) A pillanatnyilag használt daráló egy régi Fiorenzato, kisméretű vendéglátóipari modell, őróla lenne szó:

fiorenzato daráló grinder

 

Szóval a Lux jó volt, míg ez a készülék hozzám nem került. Viszont azt kell mondjam, hogy a Fiorenzato olyan szignifikáns javulást hozott az eszpresszó minőségben, hogy utána nem volt kedvem viszatérni a Lux-ra. Aztán szegény kis Lux  egy ideje már a polcon állt használatlanul, míg végül eladtam és maradtam a Fiorenzato-nál. Most már egy ideje teszi a dolgát és jól kijövünk egymással. Nagyrészt fémből készült (a babtartály nyilván nem), stabil, csendes, a kések nagyon szépen futnak, és az őrlemény minősége szuper. Persze nem mai csirke, egy-két kiló kávét már biztosan ledaráltak vele. De nagyobb mennyiségű kávéra van tervezve, mint amit nálam le kell őröljön, így aktuális műszaki állapotát is figyelembe véve szerintem még szép hosszú élete lesz. Ez a cikksorozat alapvetően ennek a vendéglátóipari gépnek az apróbb átalakításairól szól majd, mégis az itt leírtak adaptálhatóak más modellekhez is így minden érdeklődő számára ötleteket adhat.

Alapvetően két dolgot szeretnék megcsinálni rajta:

Az adagolót (doser-t) szeretném megszüntetni és direkt karba-őrlősre alakítani. Jelenleg a tartályba betöltött babot a doserba őrli le a gép és onnan kell kihúznom a jobb oldali kar segítségével. Teszi a dolgát, de mégiscsak kényelmetlen, felesleges és egyébként is valamennyi őrlemény mindig viszamarad az adagolóban, ahonnan nincs már kedvem ecsettel kisöpörgetni. A takarítása is macerás, nem elég kiporszívózni, a kávé letapad stb. Otthonra előnyösebb lenne direkt karba őrölni. (Ezt a részt egy későbbi cikkben mutatom majd be.)

A babtartályt szeretném kisebbre alakítani.  Ahogy a fenti fotón is látható, egy nagyméretű babtartály van a gépen, ami nagy is, csúnya is és felesleges is. Én minden kávé készítésénél csak annyi szemeskávét helyezek a tartályba, amennyit éppen az adott kávéhoz felhasználok, semmi többet. Vicces, mikor két kis adagolókanál babot teszek bele. Ha véletlen megtöltöm “nagyobb” mennyiséggel, akkor is maximum negyed kg-ot egyszerre. Tapasztalatból mondom, ha a babtartály nincs tele, a kávé piszkosul gyorsan öregszik benne. Minél több a levegő a tartályban, az annál előnytelenebb a benne tárolt kávé számára. (Elképzelni sem tudom, hogy néhány kávé szaküzletben szabad levegővel érintkezve tárolják a kávékat, hogy az jó neki. Sosem vásárolok ilyen helyről.) Otthonra tehát egy ennél lényegesen kisebb tartály lenne megfelelő, amit vagy drágán megvásárolok, vagy készítek egyet. Kaphatóak egyébként ilyen tartályok (~5000 Ft), szóval aki a gyári megoldások híve, az is meg tudja oldani. Ez pl. csak 300g-ot tud befogadni:

compak-300gram-hopper

 

Persze nem csak gyári megoldások léteznek és az internet segít abban, hogy mások hogyan oldanak meg bizonyos problémákat. Van aki pl. befőttes üveget használ. Ha a megfelelő átmérővel rendelkező befőttes üveget meg is találjuk, a megoldás hátránya hogy az utántöltés macerás, mert amíg nem ürült ki az üveg, nem tudjuk onnan leemelni. (Mellesleg a kávéval teli üveg felhelyezése is mókás lehet.)

befottesuveg

 

De olyan is akad, aki csak egy gyűrűt esztergáltat a darálóba, aminek külső mérete megegyezik a daráló nyílásával, a belső mérete pedig a használt tamper átmérőjével. Ez a megoldás szimpatikus és elegáns, mert a tamper elzárja a nyílást, egyszersmind a tömörítő állványaként is szolgál és az általam használt darálási módszerhez is tökéletesen alkalmazható (csak annyi kávét teszek a darálóba, amennyit épp le szeretnék őrölni).

tamper_a_daraloban

 

Amit itt esetleg hátrányként tudok megjelölni, hogy tényleg csak egyetlen adag kávé helyezhető a darálóba. Egy 7-8 fős vendégseregnél már kényelmetlen a folyamatos töltögetés, főleg, ha a gépet már karba-őrlősre alakítottuk. A tamper elhelyezése sem feltétlen ergonomikus, mert pont nem ott van, ahol általában keresnénk (pult).

Az általam preferált megoldás a fenti kettő közül inkább az az elsőnek a továbbfejlesztése, mert szerettem volna, ha megmarad annak a lehetősége is, hogy a két 6g-os mérőkanálnál több babot is a darálóba tehessek, de csak annyit, hogy az maximum pár napon belül biztosan kiürüljön, még a kávé túlzott kiszellőztetését megelőzően.

 

DIY kisméretű üveg babtartály

A darálómhoz tervezett babtartályt fémből-fából-üvegből terveztem elkészíteni, műanyagot nem szerettem volna használni. Igyekeztem a projekt költségvetését alacsonyan tartani, gyakorlatilag az “ingyen van, csak dolgozni kell vele” kategóriában. Az alább bemutatott módszer némi kézügyességet és alap szerszámokat igényel.

Az első feladat az volt, hogy találjak egy megfelelő méretű üveg csövet, ami a tartály helyére pont beleillik. Nem volt egyszerű, de nem is lehetetlen. Bármilyen furcsa, a darálómba a sörös palackok éppen illeszkednek. (Ami azért is hasznos, mert így kedvemre kísérletezhettem azzal, hogyan is kell megfelelően elvágni a sörösüveget. Megjegyzés: az a jó üveg méret, ami nem szorul a darálóban, egy fél mm-t el lehet mozdítani.

A sörösüveg elvágásához hulladék faanyagból készítettem egy kis állványt, amibe befogható a palack, így egy másik fadarabhoz rögzített kézi üvegvágóval szépen pontosan körbe be lehet karcolni az üveget.

üveg1

 

Fontos, hogy lehetőleg egyszer karcoljuk, ne futtassuk körbe többször, mert szinte biztosan nem sikerül tökéletesen pontosan ugyanott és ez a repesztésnél gondot jelent majd. De a vonal azért összefüggő legyen. Ha nem összefüggő, biztosan nem ott reped majd el, ahol szeretnénk. A bekarcolt üveg nálam így nézett ki:

uveg3

 

Az üveg érzékeny a hőmérséklet változására, és terv szerint ha először forró vízbe helyezzük, majd hidegbe, pontosan a karcolt vonal mellett fog elrepedni és szétválni. Ahogy említettem, ez nem sikerült elsőre. Az első üveg szinte felrobbant a kezemben, mikor a forró után a hideg víz alá tettem. Sajnos nem fotózta a döbbenetet az arcomon. Szóval kiemelem: védőkesztyű, védőszemüveg a minimum. Gyerek, kutya, macska ne legyen a közelben. Barátnő se legyen láb alatt, mert egy sikertelen kísérletnél tutibiztos Ő sérül meg és vihetjük az ügyeletre, meg puszilgathatjuk utána a sebét egy hétig. Ismétlem: ne.

Szóval a bekarcolt üveget betesszük a forró vízbe. A víz kb 80 fokos legyen, ne lobogjon, az a stressz már túl nagy lenne neki.

uveg4

 

Az átmelegedett üveget egy mozdulattal kikapjuk a forró vízből és azonnal hideg víz alá tartjuk. Nem kell jég stb, sima csapvíz:

uveg5

Már ezen a fotón is látható, hogy a karcolás mentén az üveg szépen elkezdett berepedni.

 

Az eredmény jól látható, az üveg a karcolás mentén bereped, de nem biztos, hogy azonnal szétválik.

uveg7

 

Ha nem esik két darabra, ismét vissza kell helyezni a forró vízbe, majd a hidegbe. Nekem ezen a ponton szépen kettévált:

uveg6

 

Ugyanezt a módszert alkalmazva kell elrepeszteni az üveget a másik karcolt vonal mellett is, így végeredményben lesz egy viszonylag masszív üveg csövünk, ami illeszkedik a darálóhoz. Az üveg ebben az állapotban rettentően veszélyes, mert élesebb, mint egy orvosi szike, csiszolni szükséges. Én csiszolóvásznat használtam, kissé benedvesítve. Az éleket is szépen le lehet törni vele, a végeredmény pedig így néz ki:

uveg2

 

Persze a tartály így még nem tekinthető befejezettnek, mert fedőre is szükség van. Fedő nélkül a daráló szanaszét köpködné a babokat és az őrleményt a lakásban. Ideális esetben lenne a műhelyeben egy eszterga, amivel gyerekjáték lenne egy fedőt készíteni. De sajnos nincs esztergám, így marad a “MacGyver” módszer. Egy darab fel nem használt fenyőlécből vágtam ki körkivágóval egy megfelelő méretű darabot:

kivagas

 

A kapott fadarabot egy csavar segítségével fúrógépbe fogtam, majd azzal megforgatva reszelővel a megfelelő formájúra alakítottam. Kapott egy kis peremet is, ami után szépen illeszkedik majd az üvegbe és nem esik le róla. Védőszemüveget erősen ajánlott használni:

formazas

 

Ezt követően még itt a fúrógépben forgatva 120-as, majd 400-as papírral tökéletesen simára csiszoltam. :

csiszolas

 

 

A felületkezeléshez gázlángot használtam. Ez egy Japánban sok helyen alkalmazott fakonzerválási technika. A fát megégetik, majd az elszenesedett részeket erősebb kefével kidörzsölik. Nagyon szép színt és textúrát ad a fának, a fa erezete látványosan kidomborodik tőle, mivel az keményebb anyag és nehezebben ég meg. Bár van benne kockázat, mert az így kezelt fa hajlamos a hőterhelés hatására szétrepedni/széttörni, de a végeredmény nagyon szép tud lenni. Fa és gázláng találkozása, képekben:

csiszolas_elott

Itt egy picit el voltam bizonytalanodva, hogy ebből bármi használható kikerekedik.

Itt egy picit el voltam bizonytalanodva, hogy ebből bármi használható kikerekedik. Csak a tartályból kilógó része lett megpörkölve. Az alsó fele maradt eredeti állapotban, hogy a fedő jól zárjon.

Fémszövettel álltam neki kidörzsölni a puha részeket.

Fémszövettel álltam neki kidörzsölni a puha részeket.

A kidörzsölés után, nagyon szép erezet domborodott ki a fából.

A kidörzsölés után, nagyon szép erezet domborodott ki a fából.

 

Majd végül az egészet egy házi készítésű wax-al kezeltem. Olivaolajba olvasztottam lereszelt méhviaszt. Az olivaolajos kis tégelyt gázángon egy fém edényben, vízzel együtt melegítettem fel:

mehviasz_vax

 

A kihűlést követően krémszerűre szilárdult a wax és egy puha ronggyal vékony rétegben, a felesleget szépen letörölve vittem fel a fára. Egy hajszárítóval, vagy hőlégfúvóval kicsit rá is lehet segíteni, hogy minél méjebbre bejusson a viasz a fa pórusaiba. A wax-ból csak keveset kellett felhasználni, nagy része megmaradt, bármikor áttörölgethetem majd vele, sokáig eláll. A végeredmény:

daralo_fedo_olaszpresszo_s

Természetesen a gomb a fedő tetején külön készült hozzá. Ugyanaz a módszer, mint a fedő, külön már nem fotóztam.

Ez a fajta kezelés nem tartalmaz mesterséges anyagokat, festéket, higítót stb. Teljesen természetes és biztonságos. A projekt ezzel a fedővel lett teljes, így már használható az új tartály.

Az új, mini, üveg babtartályom a darálón:

kesz_projekt_s

 

Záró gondolatok

Talán jobban mutatna színtelen üveggel, vagy barnával és nem zöld színűvel. Elkészítem majd úgy is, ha megfelelő üveg kerül a kezembe. Mindenesetre használat közben bevált, praktikus, jól működik és a saját kezemmel készítettem. A projekt kivitelezése a már meglévő szerszámok mellett alacsony költségvetésű, lényegében újrahasznosítottam egy üveget és egy kis faanyagot, maradék méhviasz gyertyát. Szinte nem kellett hozzá vásárolni semmit.

További ajánlott írások
prev next

7 hozzászólás

Hozzászólás hozzáadása
  1. Ugyanilyen darálóm van, csak még mindig nem fejeztem be a karbaőrlésre való átalakítását… viszont tetszik ez a zöld üveges megoldás, lopom az ötletet : )
    Én lemartam róla a festéket és felpolíroztattam az egészet, egész jól néz így ki. Egy alucső lesz majd a kimenet, ha elkészül végre.

    1. Szia, örülök, hogy tetszik. Nekem közben elkészült a karbaőrlős MOD hozzá, a cikkel még le vagyok maradva, de hamarosan…

  2. Kíváncsi vagyok, hajráf!

    1. Szia Elek, neked elkészült a karba őrlős MOD-od? Ha igen, lenne kedved esetleg megmutatni? Ezesetben emailen küldenél fotót? Készítem a cikket és hasznos lenne, hogy mások hogyan oldották meg.

  3. Huh, ennél sajnos lassabb vagyok… azért próbálok csinálni valami fotót a leendő állapotról.

  4. Hali! Gratulálok a bloghoz rendkívül hasznos és igényes. Tetszik az a magas szakmai “higiénia”. Jómagam egy kéthetes olaszországi kiküldetés óta szenvedek. Bosszant, hogy kint még a noname pénzbedobós kávéautomaták is lekörözik a hazai presszók többségét. Az olaszpresszókban kapott kávé ízét keresve jutottam ide. A kávédarálással kapcsolatosan illetve a kávédaráló kiválasztásához szeretnék tanácsot kérni. Mire kell figyelni? Mi a minimum? Kúpos őrlőkéses legyen vagy ne?

    Előre is köszönöm!

    Zsolt

    1. Kedves Zsolt, köszönöm az elismerést. Kúpos őrlőkéses, vagy síktárcsás is megfelelő, mindkettőből vannak jobb és rosszabb konstrukciók. Én magam kúposból egy kis Imat LUX-ot használtam, meg voltam vele elégedve. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag a legkisebb, még eszpresszóképes daráló, szerintem tette a dolgát, nem volt vele különösebb problémám. Ezt követően tértem át egy kisebb vendéglátóipari Fiorenzato modellre, amit használtan vásároltam, nagyjából egy új Imat LUX áráért. Egyértelműen jobb őrleményt produkál, a használatba vételt követően azonnal szignifikánsan javult a presszókávé otthon. Ugyanakkor ez a daráló nagy és bizonyos szempontból csúnya. (Az én szememnek persze szép, de tény, hogy nem a jelenleg aktuális full króm trend.) Ami nekem háztartási darálók közül nagyon tetszik, az az Eureka Mignon, szerintem a legjobb otthonra való konstrukció. De tetszenek a Lelit legújabb darálói is. (Az én költségvetésem viszonylag erősen be van korlátozva, így a számomra még megfizethető összegből a legjobb őrlemény minőséget egy használt vendéglátóipari darálótól kaptam.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

© Makk Károly, 2017 Frontier Theme