B.F.C. Azzurra felújítás, modifikációkkal

Ebben a cikkben egy “kis” B.F.C. presszógép (B.F.C. Azzurra) felújítását fogom bemutatni. Sok szempontból furcsa egy szerzet, ellentmondásos koncepció, mégis megérdemli ezt az írást.

 

A B.F.C.-ről általában

Idehaza a B.F.C. márka kevésbé ismert, pedig az olasz baristák körében nagyon népszerűek a cég vendéglátóipari gépei. (Ott úgy tartják, hogy ezen gépek hőstabilitása általánosan jobb a konkurensek hasonlóan árazott gépeinél.)  A Brutti Fullin Costruzioni évente több ezer eszpresszógépet gyárt és exportál világszerte. Ellentétben más vállalatokkal, amelyek a gépeik összeszereléséhez szükséges alkatrészeket más gyártóktól szerzik be, a B.F.C.-nél a fő komponenseket saját maguk gyártják. A bojlerek, rézcsövek, alváz- és burkolati elemek teljesen a B.F.C. üzemében készülnek, Scomigo di Conegliano-ban. 2015-ben lépték át az évi 10.000 gép gyártását és eladását (aminek 80%-át exportálták).

bfc factory

Forrás: BFC-profile.de

 

Szebbnél szebb gépeket gyártanak, pl. ott a B.F.C. Aviator, ami nagyon bejövős nálam:

bfc aviator

bfc aviator

B.F.C. Azzurra

A B.F.C. Azzurra a cég egyik korábbi modellje, a katalógus fotója alapján így néz ki:

bfc azzurra catalog

A teljes króm burkolat miatt kifejezetten szép gép a szememnek. (Körben rozsdamentes, sőt a csepptálca is fémből készült, és az előlapi kapcsolók sem műanyagból vannak.) A fotón nem biztos, hogy érzékelhető a mérete. Talán ha feltűnt a csészemagasító, akkor látható, hogy nélküle milyen magas. (Simán aláteszek egy latte-s poharat.)

 

Elméletileg ez a modell már nincs gyártásban, bár még jelenleg is fellelhető egyes külföldi webáruházakban. Pl. itt egy német webáruházban majdnem 1200 euró az ára:

bfc azzurra in webshop

Forrás: https://schubugbr.de/produkt/b-f-c-azzurra-1-gruppe-espresso-heisswasser-cappuccinatore/

 

A jelenlegi alacsony Ft árfolyam mellett ez ~390e Ft, ami hááát, egy háztartási presszógép esetén azért valljuk be, finoman szólva is rohadt drága. Egy szlovák oldalon rátaláltam 272e Ft-ért, ahol kifutó termékeket árulnak, de még így is túl magasnak tartom az árat.

Ugyanígy a mérete/teljesítménye is ebben a kategóriában nem megszokott. A főbb adatok:

Szélesség: 290 mm,
Magasság: 396 mm,
Mélység: 303 mm,
Tömeg 13 kg,
Teljesítmény 1700 W.

Szóval háztartási gépnek hatalmas, mégsem tudok másként tekinteni rá, mivel (majd látni fogjátok) olyan komponensekből építkezik, amik háztartási gépekbe való. Pici rézbojler, ULKA pumpa, 57-es kar, stb. Egyértelműen nem alkalmas vendéglátásra. Nagyon nem világos tehát, hogy kit célozhatott meg a gyártó ezzel a géppel.

 

Felépítését tekintve dual bojleres, vagyis egész pontosan a kávé vízért egy rézbojler felel, míg a gőzért egy acél hőcserélő. Egymástól teljesen független a két rész, külön pumpával rendelkeznek, sőt teljesen külön ki-be lehet kapcsolni ezeket. Ez roppant előnyös tulajdonsága, ami annyira megtetszett benne, hogy főleg emiatt döntöttem úgy, hogy a korábban használt Jura Rio Vapore kisgépemet nyugdíjazom a második gép pozícióból. Ami ezen a részen kontraként jegyezhető meg, hogy mindkét rész (különálló) bekapcsoló gombja a gép hátoldalán található, ami egy sűrűbben berendezett pulton nehezen hozzáférhető. (Emiatt volt már olyan álmos reggelem, hogy a kávé helyett véletlenül a gőzt kapcsoltam be, és 20 perc múlva néztem bambán, hogy akkor most mégsincs kávé, mivel a kávé oldali bojler nincs felfűtve…)

Nekem nem tetszett, hogy gyárilag capuccinator-al szerelték. Ennek talán az átlag felhasználó örül, mert nem akar megtanulni tejhabot gőzölni. De nem egy “házi-barista” koncepció.

Külön vízvételi lehetőségünk is van, ez ügyes dolog (pl. csészék gyors felmelegítése, tea, vagy hosszú kávé készítése). Illetve a csészemagasító is hasznos egy ekkora gépnél. (Ha túl magasról esik a kávé a csészébe, nagyon keveredik a crema az itallal és nem kapunk szép mintázatot.)

A gép tetejére – a csészemelegítő köré – építettek egy kis korlátot, ami megakadályozza a poharak leesését, hasznos dolog.

Ami viszont ismételten nem tetszett, hogy 57-es kar jár hozzá, legalábbis gyárilag. Ez szerintem orbitális hiba. Oké, hogy az átlag felhasználót esetleg nem érdekli, hogy speciál-kosarakat használjon, na de ki az az átlag felhasználó, aki ilyen áron vesz gépet?

Szerintem értitek a tanácstalanságomat, kinek is lett gyártva ez a gép?

 

B.F.C. Azzurra felújítás

A masina a szokásos nyűgökkel került hozzám. Végletekig elhanyagolva, belefulladva a vízkőbe. Teljes szétszerelést, vízkőmentesítést, majd összeszerelést igényelt. Tipikusan az a helyzet, mikor beüzemelnek egy ilyen gyönyörű gépet, elkezdik használni és sosem takarítják, sosem vízkőmentesítik, csak használják. Aztán 2-3 év után bedöglik, majd kidobják. A bojler így nézett ki belülről:

bfc azzurra boiler before

Vízkőoldó ezt már nem fogja lebontani. Ha így hagynám, örökké fennállna a dugulás veszélye.

 

Talán a vízkövesedés miatt, de a kávé-víz solenoidja teljesen megadta magát. Tisztítást követően sem kelt életre (ami eléggé ritka hiba), így cserélnem kellett. Illetve a pumpa is ment a kukába. Ezzel ellentétben belenéztem a gőz hőcserélőjébe is, az szerintem sosem volt használva, teljesen újszerűnek hatott, ezért békén hagytam. (A capuccinator is tiszta volt, ami a felhasználója karbantartási szokásai mellett egyértelművé tette, hogy nem használták.)

A bojler, a tisztítást követően:

bfc azzurra boiler after cleanup

 

A bojler tömítés természetesen cserélve lett. Hiába nézett ki jól, nem szoktam vacakolni vele, nem éri meg. Mindig cserélem, ha szétszedek egy gépet, mert ha összeszerelés után ereszti a vizet, megint szét kell szedni, ami akár több órás munkával is járhat. A készre szerelt bojler:

 

bfc azzurra boiler

 

Aki látott már Lelit-et belülről, talán ismerős lehet a bojler. (Az én PL41TEM-emben ugyanilyen volt). Manapság sok kisgépet szerelnek ezzel. (Pl. Lelit, Pavoni, Mokador, stb.) Az, hogy ki gyártja ezeket, nem világos, de kicsit hasonló a helyzet, mint ~20 éve a Saeco-val volt. Akkoriban rengeteg kisgépbe Saeco réz bojler került, most meg a képen láthatóakat használja több gyártó. (Nem kizárt, hogy pont a B.F.C.-nél jönnek le a futószalagról, de erről nincs tényleges információm.)

Ehhez a fejhez kapható szilikon kartömítés a “szegediek”-nél. Érdemes rá beruházni, mert meggyőződésem, hogy tisztább ízeket ad, mint a sima gumi.

 

bfc azzurra boiler

Amint a fotón látható, ennél a modellnél a felső szűrő alatt is felhasználtak egy gumigyűrűt.

 

És természetesen a solenoid szelepek is teljes tisztítást és felújítást kaptak:

bfc azzurra solenoids

 

A gépezet belső felépítése:

Ez elég kuszának tűnik, de valójában jól szerelhető, és ha a felépítését egyszer megértjük, valójában egyszerű.

 

Az állítható OPV-t 10 bar-ra tudtam levinni. Ezen érték alatt adott egy nyekergő hangot, jelezve, hogy ez már nem esik jól neki, de 10 bar még pont belefér a 9 +/-1-be.

Végül pedig sok csavart cseréltem rozsdamentesre.

 

bfc azzurra

 

Modifikációk és javítások

Összefoglalva tehát amiket módosítottam, vagy javítottam:

1 – 58-ra alakítás. Az 57-ről 58-ra alakítás azt jelenti, hogy a kar fél mm-el nagyobb sugárral rendelkezik, semmilyen észrevehető hátránya nincs, csak előnye. Az eljárást már leírtam a Lelit cikkben ITT. Ez talán apró és jelentéktelen módosításnak tűnik, de valójában a legköltségesebb és legtöbb macerával járó átalakítás ebben a projektben. Az ipari kar és az 58-as speciál kosarak (a Reneka-t szoktam használni hozzá) szignifikáns változást hoznak a kávéban, szóval megéri. Az ipari kart a danetti-től szoktam beszerezni, náluk van a legjobb áron.

2 – Capuccinator cseréje gőzcsőre. Találtam egy kompatibilis csövet a danetti.hu-nál, amit egy fitting-gel szépen fel tudtam tenni. Gőzöltem vele, hibátlanul teszi a dolgát. A kis hőcserélőből elég gyorsan kifogy a szusz, szóval vendéglátóipari felhasználásra nem alkalmas, de egy kis Motta-edény tejet szépen fel tudok vele gőzölni. Mivel ez egy szabvány gőzcső, lehetőségem volt kipróbálni egy rakás gőzcső-véggel és azt hagytam rajta, amelyik nekem a legjobban bevált, ami konkrétan egy kétlyukas változat. A két lyuk miatti szűkebb keresztmetszet (18-as karikát lassan ki kell tennem) nagyon jól kompenzálja a szerényebb gőzmennyiséget.

3 – Eredetileg a gép egy hőmérő órával volt szerelve, ezt én lecseréltem nyomásmérőre. Egyrészt az ilyen kis hőmérő órák rettentő pontatlanok, semmi értelmük nincs, másrészt a nyomásmérőt hasznosabbnak tartom.

4 – Kartömítés cseréje szilikonra.

5 – Pumpa csere – kapott egy új ULKA pumpát. Mindig tartok itthon párat arra az esetre, ha kellene.

6 – Cseréltem a lámpákat. Az egyik lámpája nem működött, de cseréltem két egyformára.

7 – Az egyik solenoidot cseréltem. Két solenoid van benne gyárilag. Az egyik a karról veszi el a nyomást a csapolás után. A másik pedig a teavíz vételi lehetőséget kapcsolja.

8 – Cseréltem a főbb csavarokat rozsdamentesre.

9 – O gyűrűk cseréje a bojlerben, illetve a solenoid-okban.

Még lehetett volna esetleg a szilikon csöveket és tefloncsöveket is cserélni, mert picit megbarnultak, de tűréshatáron belül vannak. A felújítás így is viszonylag komplex és teljes körű és egy ilyen jellegű felújítás költségei sosem alacsonyak. A drágább komponensek a kar, az esztergályos munkadíj, a pumpa, a solenoid, a gőzcső, a nyomásmérő. Plusz az “aprólék”: a lámpák, a tömítések, a csavarok, a vegyszerek, amiket használtam. Nem számoltam össze, de mindez egy ~30e Ft-os nagyságrendet jelent.

Az összeszerelt gép:

bfc azzurra

Szerencsére a burkolat gyönyörű állapotban van. Csak a csepptálcán és a csészemelegítőn fedezhetőek fel apró – normál használatnak megfelelő – karcolások.

 

bfc azzurra

 

A szemfülesebbek észrevehették, hogy van itt egy kis csúsztatás. A fenti fotókon még egy 57-es Lelit kar szerepel (felismerhető a szögletes nyélről). Ennek oka, hogy a kar-átalakítást már napokkal, vagy hetekkel a fotózás után végeztem el, mivel hiába volt kész a gép, az 57-es karral csak nem jöttek az igazán jó csapolások. Így tulajdonképpen az 58-ra alakított Lelit-ről a próba kedvéért leszereltem az 58-as átalakítást, és áttettem erre a gépre, végül itt is maradt. A csapolásról készült fotókon már az 58-as rendszerrel szerepel. Ez jelentős előrelépést hozott a kapott italban, a változás egyszerűen brutális.

 

B.F.C. Azzurra csapolás

Bár nálam csak tartalékként üzemel, így nem használom minden nap (ha éppen valamit “faragok” a Vibiemme-en, akkor jól jön, ha van egy tartalék gép), rendkívül jó kávékat lehet vele készíteni. Elég ránézni a fotókra:

 

bfc azzurra brew

Szép lassan, egyenletes “egérfarok”-ban jött le a kávé, ahogy kell, ragyogó színekkel és csíkokkal. Arabika blend.

 

bfc azzurra brew

Annyira sok a crema, hogy szinte csak az van a csészében. Robusztás blend.

 

Az italok elképesztően testesek, komplexek és a crema vastagsága is jelzi, hogy minden rendben van a gép működésével:

bfc azzurra crema

 

bfc azzurra crema

 

Összefoglalva

Viszonylag nehéz helyzetben vagyok, milyen ajánlást tehetek. Egyrészt ez így most egy kiváló háztartási presszógép. De… és ott van az a de. Mert véleményem szerint az új ára irreálisan magas. Ezen az áron nagyon komoly versenytársai vannak. (Csak egy példa innen a blog-ról. Ott van a danetti.hu kis Magister-e, ami szinte fele áron elérhető és egy jobb gép szerintem.) Plusz az 57-es kar gyárilag, azt sem tudom értelmezni ezen az árszinten. Ugyanakkor használtan (de kiváló állapotban), és hangsúlyozva: az új árának töredékéért abszolút vállalható. Sőt, csakis így van realitása számomra. Mert igazán jó alap, lehet belőle vagány gépet építeni. Kérdés persze, hogy az új ár tükrében vajon mennyire lesz gyakori a használt piacon és olyankor mennyiért lehet majd hozzájutni? Akárhogy is alakult, kedvelem ezt a gépet. Eredetileg az volt a terv, felújítom és meghirdetem, mert minek még egy gép itthonra. Aztán azt vettem észre magamon, hogy egyre másra halogattam a hirdetését. És közben picit hozzám is nőtt, így egyelőre megtartottam. Gyönyörű és praktikus gép, ráadásul nagyon finom kávét készít. Igaz, legtöbbször csak áll a pulton, de bármikor bekapcsolhatom, ha szükségem van rá. Akár olyankor is, ha csak gőzölni szeretnék vele, mert mondjuk a Vibiemme-el készítettem a kávét. Talán egyszer majd meghirdetem, még nem döntöttem felőle.

4 hozzászólás

Hozzászólás hozzáadása
  1. Szép kis masina, használd egészséggel. A 67-es fej/szűrőmérezhez csak annyit, hogy (nekem Lelit Anna-m van) és az IMS spec. duplaszűrője nagyon jó hozzá. Tökéletes, egyenletes minőségű espresso-t lehet húzni vele könnyen (persze kell a jó őrlő és tamper hozzá, és nagyon hasznos az általad is bemutatott Pal’s Tech őrleményeloszlato).
    Nagyon jók ezek a cikkek, az ember kedved kap hozzá, hogy maga is felújítson egy régi, elárvult egyszerű, de príma tervezésű házi presszógépet…

    1. Elírtam az 57-es fejet.

    2. Tulajdonképpen igaz, van IMS 57-es méretben. De VST nincs, Reneka nincs. És a tamper kínálat is lényegesen szegényebb 57-re. Plusz a disztribúciós eszközök kínálata is vékonyka 57-re (mint a Pal’s Tech). Egyszerűen előnytelen. Nekem mindenem 58-as itthon, így amikor 57-es gép kerül a kezem közé, általában “szívom a fogam”.

      1. Nekem elég az az 1 precíziós szűrőkosár, és az eloszlatás után nem bonyolult a tamperelés sem. Igaz, soha nem volt 58-as gépem, nincs összehasonlítási alapom.
        Még annyit, hogy a képeken látom, hogy a Lelit-hez hasonló vastag műanyag víztartálya van az Azzurra-nak is. Én ott tartok, hogy veszek egy dizájner lapos üveg vázát a helyére, mert
        1. Azon a kis fenti lyukon keresztül nehéz kimosni
        2. Erős műanyag szaga van, amit a víz is átvesz.
        Arra gondoltam még, hogy minden nap (mivel általában csak egyszer főzök kávét) elmosom, kiszárítom, és másnap, mielőtt bekapcsolom a gépet, öntök bele friss vizet, de ehhez nincs sok kedvem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

✉️ KAPCSOLAT  🔒 ADATVÉDELEM  🌎 OLDALTÉRKÉP  facebook